Századok – 1947

Ismertetések - Komoróczy György: Borkivitelünk észak felé. Ism.: Besnyő (Bezsák) Miklós 310

311- ISMERTETÉSEK teljesen alá vaunak vetve a vám kérdésének. Magyar kereskedők bemehetnek Lengyelországba, csak fizessék meg a vámot. Ha lengyel nemesek mennek borért, ezek nem fizetnek vámot, és sokszor a városok részére is hoznak árut vámmentesen. Magyarország a kivitjel előmozdítására törekszik, egyrészt a termelők érdekeit akarja a kiviteli lehetőségek biztosításával szolgálni, másrészt a vámjövedelmet biztosítani. Engedélyhez kötik a kivitelt, de akadályokat nem gördítenek eléje. A vámjövedelnfek biztosabb behajtása végett a harmincadhelyeket rendesen a határra helyezik. A harmincadosok szigorúan védik a kincstár érdekeit, a csempészetet akadályozzák számadásaikat felterjesztik a kamarához, pontos nyugtákat állítanak ki. A borkereskedelem jelentőségét legjobban bizonyítja, hogy a XVII. században a marhakereskedelem lehanyatlása után a legnagyobb bevételi forrása a kincstárnak a borharmincadból van, Lengyelországban is az összvámbevétel 30%-a a borvám. A nemesség igyekszik kivonni magát a vámfizetés alól, s nem tekinti csempészetnek, ha saját neve alatt szállít másnak bort. vagy ajándék címén küldik ki az árut. Törekvések a kereskedelem fokozására című fejezetben inkább a kereskedelmet gátló, mint előmozdító tényezőkkel foglalkozik. A borok édességét mesterségesén állították elő, hegyaljai néven más vidékek rosszabb minőségű borait is fofgalonnba hozták. Ennek meggátlására a származási helyet a hordókra ráégették. A munka második részében a kereskedelem és a társadalom viszonyát •érintő kérdésekre kapunk feleletet. A kereskedelem az emberek társadalmi érintkeaése, a társadalom gazdasági tényezőinek egymásrautaltságából kialakult tevékenység, ezért valamennyi társiiiulmi osztály résztvesz benne a XVII. és XVIII. században. A lengyel-magyar borkereskedelem társadalmi tagolódásában minden réteg helyet talált. A jobbágyoktól kezdve, a nemeseken és a kincstáron keresztül a városokig egyetlen társadalmi elem sem maradt ki belőle. A magyar borkereskedelemben a magyar kereskedők is kivették részüket. Nagy hírnévre emelkedett a kassai Kalmár Gergely. Kezdetben a lengyel kereskedők játszottak benne főszerepet, később a rác, görög és zsidó kereskedők bonyolítják le, majd szerephez jutnak a skót és orosz kereskedők is. A XVIII, század végén azonban lengyeleket és magyarokat már ritkán találunk a borkereskedők közölt. Ebben a korban már hivatásos kereskedők is vannak, a vállalkozóbb szellemű kereskedőt azonban még a spekuláns névvel illetik. Nem a nyerészkedés, hanem a tisztességes haszon a cél. A társadalom még seigneuriális beállítottságú, lia a kereskedő meggazdagodott, nemességet és földbirtokot igyekezett szerezni. A kereskedői társaságok még inkább csak alkalmiak, inkább csak megbízói kereskedelem alakul ki. Krakkó például a határszéli városokat bízza meg borvásárlással. Legjelentősebb ilyen társulat a tokaji görög kereskedőtársulat. Ettől az időtől jön divatba a lerakati kereskedelem. A lengyel határon lerakatokban tárolják a bort és iiinen vásárolják. Mivel a vámot itt már beszámították, azért a nemesség is szívesebben vásárolja meg itt szükségleteit. A kereskedelem eszközeit illetően az alacsonyabb és magasabb fokú művelet egyaránt előfordul. Cserekereskedelem is virágzik, ugyanakkor azonban hitelgazdálkodás is történik. A lengyelek szövetet, ékszert holtak borért, viszont hitelre is adtak árut, amiért esetleg később bort vettek át a termelőtől. Valamely vidék kereskedelem történeti jellegére leginkább a rajta keresztiilmenő utak világítanak rá. Az útépítés még ebben az időben is ismeretlen, alapépítmény nincs, legfeljebb döngölik az utakat. A szállítás vízi úton is történik, a Dunajecen és a Visztulán, de jelentősebb a szekéren való szállítás. Ä területen számos forgalmas útvonal vezet át, a magyar kereskedelemnek számos jelentős útiránya volt Lengyelország felé: Kassán, Krakkón keresztül Danzigig, Munkácson át Lembergig. A középkorból megmaradt, a városok érdekeit szolgáló, árumegállító jogot ez a kor is fenntartotta, mert a vámhelyeket rendesen idehelyezték és így ez az állam érdekeit is szolgálta. Bármennyire is virágzott e két században Lengyelországban és Magyarországon a kereskedelem, mégis voltak akadályai. A sok háború a termelést