Századok – 1947
Ismertetések - Komoróczy György: Borkivitelünk észak felé. Ism.: Besnyő (Bezsák) Miklós 310
310-ISMERTETÉSEK beszámolóknak, mint politikai írásmüveknek fejlődését és jellemző jegyeit. Mindftît azonban nem azért teszi, hogy ilyen módon a követi beszámolókat mint történeti forrásokat kritikai vizsgálat alá vegye arra nézve, vájjon menynyiben derítenek fényt a bennük szóbanforgó tényekre. A.-t elsősorban éppen ennek a fénynek a természete érdekli. Azt kutatja, hogy a velencei követek miért látják a dolgokat olyannak, amilyennek leírják őket; sajátos velencei látási módjuknak tulajdonságait és eredetét igyekszik felderíteni. Abból, hogy a velencei követek külföldi állomáshelyükön mit és miért tartanak fontosnál, és méltónak arra, hogy beszámolólikban megemlékezzenek róluk, következtet magukra a jelentést evőkre, rajtuk keresztül pedig a velencei politikai szemléletmódra és célkitűzésre. Így lesznek a követi beszámolók az olasz műveltség és a velencei szellem termékei, és így fogja löl feladatát A. Ekként nyújt a bevezető diplomáciatörténelem mellett értékes adalékokat az olasz renaissance kultúrájának, főleg államszemlélet^nek történetéhez, és ilyen módon festi a hanyatló Velence utolsó századainak államművészetét. A négy dolgozat, íme, szépen csoportosul egy téma körül; a kötet belső, tartalmi egysége jól megalapozott. Nem ilyen egyöntetű azonban az előadás módja. Az első tanulmány felolvasásból alakult ünnepi dolgozattá, nem meglepő tehát, hogy a kötet legszebb darabja. A két következő cikk felépítése azonos, bennük kapjuk a XVI., illetőleg a XVII—XVIII. századi követi beszámolók elemzését. Sokszor lapokon keresztül olvasunk más-más szempont szerint csoportosított idézeteket — követektől, akiket nem ismerünk. Igaz, A.-t főleg az érdekelte, aminek a követek csak kifejezésre juttatói voltak, mindamellett kevesebb citátum és e helyett néhány idézettnek nagy vonásokkal felrajzolt profilja nemcsak az előadást lazította volna föl, hanem a megállapítások tudományos hitelét is növelte volna. A negyedik cikknek az új jegyzetek adnak több-kevesebb jogot a második megjelentetésre. Végezetül még egy megjegyzés a tanulmányokban nyújtott történetírói színvonalra: a kötet Kretsclimayr Velence történelme és Meinecke-nek ..Idee der Staatsräison" című műve metllett is érdeklődéssel és haszonnal olvasható JlJHÁgz La ,os (München ) 'KOMORÓCZY GYÖRGY: BORKIVITELÜNK ÉSZAK FELÉ. Fejezet a magyar kereskedelem történetéből. Kassa 1944. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával kiadja a Kazinczy Társaság, 379 1. 8°. A kereskedelemtörténet feladata ma már nemcsak az áruk egyszerű leírása, a kereskedelem tárgykészletének számbavétele, a kereskedelem szervezetének és útvonalainak ismertetése, hanem azoknak a társadalmi viszonyoknak a feltárása is, amelyek az árucserében közreműködtek. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével készült több esztendei lengyel, magyar és szlovák levéltárakban végzett kutatás alapján a XVI—XVIII. századi lengyelmagyar borkereskedelem történetét feldolgozó jelen munka, mely betetőzése K. e tárgykörbe vágó korábbi részlettanulmányainak. (A XVI. és XVII. századi lengyel kereskedelempolitika irányai és a magyar borkivitel; Magyar-lengyel gazdaságpolitikai kapcsolatok a XVI. és XVII. században.) K.-nak ez a munkája is, csakúgy mint a Magyar Szemle Kincsestárában 1942-ben megjelent magyar kereskedelemtörténeti összefoglalása, címében többet ígér, mint amit valójában feldolgoz. Célszerűbb lett volna már a munka címében is jelezni, hogy itt csak a magyar-lengyel borkereskedelem XVI—XVIII. századi történetéről lesz szó, mert az egyéb északi államokkal történt kereskedelmi kapcsolatokról csak éppen említés történik. K. először a két állam kereskedelempolitikáját, az állam és a kereskedelem' viszonyát vizsgálja. A XVII. és XVIII. század a merkantilizmus kora. Ebben az időszakban a magyar és lengyel gazdaságpolitika a kereskedelem eredményeit az államhatalom szolgálatába állítja: cél ae állam gazdasági javainak értékesítése az állam hasznára. A kincstár érdeke a vámbevételek fokozása. a nemességé a vámmentesség, tehát a szabadkereskedelem. A XVIII. századi irodalom is ezt követeli. A lengyel állani azl akarja, hogy a magyarok menjenek Lengyelországba, arannyal fizessenek, mert lia a lengyelek visznek ki árul. értékéért rögtön bort vásárolnak. A kereskedelem érdekei azonban
