Századok – 1947

Ismertetések - Schmitz; Philibert: Geschichte des Benediktinerordens I. Ism.: Csóka J. Lajos 289

•290 » ISMERTETÉSEK 290 Müve előszavában a szerző igen kockázatos vállalkozásnak mondja ;t tizennégyévszázados „bencés rend" történetének megírását azért, mert bencés „rend" nem volt és nem is alakult ki olyan értelemben, mint pl. a ferencesek rendje, vagy a jezsuita rend, melynek központosított kormányzata, egységes szervezete van. Am a szervezeti egység helyett megvan a szellemi, a lelki egység, úgyhogy a bencés rend történetét nem az államtörténetek módszerével, hanem mint szellem- vagy eszmetörténetet lehel njcgírni. Ennek a történetnek központi problémája Szent Benedek, iletőleg a Regula szellemének, célkitűzésének és eszközeinek meghatározása; figyelemmel kísérése annak, hogy ez a szellem népek és századok változatos körülményei között miként bontakozik ki, testesül meg, miként módosítják a korok követelményei a kolostorok életét, s miként befolyásolják az őket körülvevő világ anyagi és lelki műveltségét. Sch. nehéz, de gyönyörű feladatra vállalkozott, mikor az ötkötetes összefoglaló mű megírásához fogott. Bár nem jár töretlen úton — hiszen az utolsó huszonöt évben olyan kiváló alkotások születtek, mint Cuthbert Butler: Benedictine Monachism, Usiner Berlière: L'ordre monastique des origines au Xlle siècles, Stephan Hilpisch: Geschichte des benedictinischen Mönchtunis című műve —, mégis nagyon értékes munkát végzett, mert nagyvonalúsága lyellett szempontjai nem korlátozódtak a csupán szerzetesi (egyházi-vallási) vonatkozásokra, amint ez Hilpisch müvében tapasztalható. Berlière nemes hagyományait követve, részletesen ismerteti az apátságok gazdasági, társadalmi és politikai síkon játszott szerepét a VIII. század óta kialakult „saját-kolostor" rendszerben. Az alapító uralkodók és főurak ugyanis apátságuk birtokait továbbra is sajátjuknak (Patrimonium, Eigenkloster) tartva, annak értékesítéséről és védelméről maguk kívánnak • gondoskodni. Ezért az apátválasztást vagy ai szerzetesekkel együtt, vagy önhatalmúlag intézik s az apátságok, fölött is rendelkeznek, belátásuk szerint adományozván azt egyházi vagy világi uraknak beneficiumként. Erőteljes vonásokkal rajzolja meg a szerző a feudalizmus kialakulását is s világosan szemlélteti az egyházi nagybirtokok katonai, gazdasági és politikai jelentőségét. A feldolgozás hangsúlyát azonban természetszerűleg nem ezekre a mozzanatokra veti Sch. A kötet tartalmát az a munka teszi, mellyel a bencések megtérítik az angolokat, a frízeket, szászokat, a középnémet és szláv törzseket, a magyarokat s újjászervezik a frank és a délnémet egyházat. Látjuk, hogy Nagy Szent Gergely missziós útmutatásait miként követték Ágoston, Willibrod, Bonifác és a magyarországi hittérítők; hogy a szerzetesi káptalanok éppúgy megjelennék angol, holland, német területen, mint Esztergomban, Kalocsán és Marosvárott. Éles megvilágításba helyezi a szerző anianei Szent Benedek és kortársa, Nagy Károly alakját is, egymásmelleit szerepeltetvén a bencés rend történetében oly jelentős két férfiút; csak a fordító érzi magát (jogosulatlanul) indíttatva, hogy megjegyezze, hogy a Karoling-kori bencés történet legjelentősebb alakja mégsem Nagy Károly volt, hanem anianei Szent Benedek. A IX—X. századi szerzetesi reformok valóban ez utóbbi működéséből nőttek ki, de a „respublica Christiana", a nyugateurópai kultúrközösség megteremtése — Alkuin, Paulus diaconus, Rhabanus Mauius és más bencések mellett — Nagy Károly nevéhez fűződik. Örömmel látjuk ebben a műben azt is, hogy Sch teljes határozottsággal szakít a Cluny-jelszóval, s ha hirdeti is, hogy a X—XI század uralkodó eszméinek legerősebb vára Cluny volt. mégis hangsúlyozza, hogy ugyanakkor tőle függetlenül hasonló reformmozgalmak indultak ki Dijon, Verdun, Gorze, Brogne apátságaiból is, s nem szabad megfeledkeznünk a franciától teljesen idegen olasz aszkétikus irányzatról sem. Cluny hatása erős volt Közép- és Dél-Franciaországban s az ibériai félsziget északi részén, de alig mondható jelentősnek Angliában és Németországban; ez utóbbi területen csak a XI. század második felében jelenik meg Cluny szelleme a hirsaui reform keretében. Ezt különösen hangsúlyoznunk kell magyar vonatkozásban, mert a magyar hittérítés és egyházszervezés irányítói: Szent Adalbert, Radia, Anasz,táz, Asztrik, Gellért lelkületei a trieri St. Maximinus, a magdeburgi St. Moritz, a római S. Alessio et Bonifacio, valamint a velencei S. Giorgio szelleméből,