Századok – 1947

Ismertetések - Szilágyi János - 276

I 278 ISMERTETÉSEK A labor területén ismételten folyt építkezések fontos időhatározó emlékei a téglabélyegek. A III. fejezet (67—74 11.) ezek összeállítását és kiértékelését nyújtja. A legkorábbiak közé sorolhatók a coh(ors) pr(ima) T(hracum) bélyeggel ellátott téglák (Kr. u. II. sz. első fele). A coh(ors) VII. Br(eucorum) An[t(oniniana), valamint az Exer(cituS) l'űnn(nniae) inf(erioris) rövidítésű bélyeges téglák a II. századi vagy a következő századeleji építkezésekre utalnátok. A leg(io) II. acl(iutrix) és a feloldását tekintve még vitatott CAIOT (CAPOT vagy inkább LVIOI) bélyegű téglák másutt is • a Diocletia-ius-kori epítkezés emiékei. Az egész pannóniai limesre kiierjedő Valentinianus-kori erődítési munkálatoknak is megvannak a bizonyítékai. E bélyeges téglák közül a segédcsapatoké a korábbi tábor hagyatékát képezheti, melynek kiépülését N. még a II. századra teszi. A következő század folyamán pusztulhatott el. helyet adva a III. század végén a Dioclelianus alatt épült erődnek. „A pesli oldal földrajzi és hadászati viszonyai. Megerősítése" címet viseli a IV. fejezet (75—88 11.). Az első oldalak fejtegetéseinek középpontjában a Pest városát keletről körülfogó és a nagy holt Dunaággal azonosított nagy vizesárok (középkori oklevelekben magnum fos.satnm) jelentőségének meghatározása áll a római védőrendszer kiépülése szempontjából. A szerző úgy látja, „hogy a fattyú Dunaág volt az a hadászatilag tekintetbejövő földrajzi tényező, mely a balparti erődláncolat kialakításánál döntő szerepet játszott'" (78. 1.). E felfogásnak megfelelően a továbbiak folyamán őrtornyokat tételez fel (lásd 71. kép) a Dunaág két végpontjánál: a Pozsonyi-út elején, szemben a margitszigeti .lohanniták várával és a Boráros-téren, a ferencvárosi pusztatemplom helyén. Ugyancsak vámállomásra gondol azon a ponton, ahol az Eskü-téri révátkelő Barbaricumba vezető útvonala keresztezte a nagy vizesárkot, a középkori portus Kerepes helyén. Mindez egyelőre igen szellemes kombináció és lehet, hogy a jövő ásatásai igazolni is fogják. Jelen pillanatban azonban minden kétséget kizáróan a pesti oldalról mindössze két rómaikori erődítményt ismerünk: az Eskü-téri castellumot és a Rákos-patak melletti erősséget. A parlament alapozásánál előkerült leletek (fal azonban nem mutatkozott), valamint ezzel szemben, a Csalogány-utcában feltárt őrtorony szerintünk csak igen valószínűvé teszik, hogy az Országház helyén is állott egy őrtorony- Leletek hiányában pedig még nagyobb megszorítással, csupán mini lehetőséget fogadnánk el egy őrtorony létezését a Lloyd-palota környékén. Tipológiai jellegű a következő fejezet (89—98 11.), amely az Eskü-téri tábor jellegzetes legyezőalakú sarok- és patkóalakú közbenső toronyformáival foglalkozik. Pannóniában ц szentendrei (Ulcisia castra) és a nagytétényi (Campona) tábort erősítették azonos formájú tornyok. Az előbbi Diocletianus-. inig az utóbbi valószínűleg I. Constantinus-kori átépítés. E sajátos toronyformákat megtalálja N. az aldunai limes mentén, sőt Syriában is. Megállapítja, hogy hiányoznak viszont nyugaton, a Rajna-vidékén. Alapos áttekintése konklúziójaként a legyezőalakú saroktornyokban a Közép- és Al-Duna vidékének sajátosságát látja, — ami a syriai példák után természetesen csak a nyugati területekkel való összehasonlításban állja meg a helyét. A historikust talán legjobban érdekelheti a VI. fejezet (99—103 11.), amely a pesti tábor építésének idejét és a római kontinuitást tárgyalja. Az V. századi Ps-Hydalius említi a 294. évriél, hogy Bononiával (Banostor) és Aquincummal szemben szarmata területen erődöket építettek. E krónikaíró Contra-Aquinc.um, valamint a IV. századvégi sematizmus (Notitia dignitatum) Trans-Aquincum kifejezéseit N. már korábbi dolgozataiban is helyesen nein egy meghatározott balparti erődítményre, hanem az egész Aquincummal szemben fekvő partszakaszra értelmezte. Az Eskü-téri tábor jellegzetes formája, a területén előkerült bélyeges Téglák viszont arról* tanúskodnak, hogy Ps.-Hydatius adata feltétlenül ennek az erődítménynek az építésére is vonatkozik. A római élet e területen 400 körül megszakad. Az erődítmény falai továbbra is fennállnak, új élet azonban csak a vezérek korában indul meg a falak között. E több száz éves hiatus áthidalását a további ásatásoktól sem igen várhatjuk Ezzel kapcsolatban utalhatok egyik rövid közlésemre (Nagy 'Г., Zum Problem d. Kontinuität in Pannonién. Das Bildwerk. 1942, 6 1.). amely elkerülte a szerző figyelmét. A Belvárosi templom kriptába vezető folyosójá-