Századok – 1947

Ismertetések - Szilágyi János - 276

276 ISMERTETÉSE К helyen falazott földalatti járat egy-egy darabját is. Igen érdekes a mellékelt térképen I. számmal jelölt, tekintélyes méretű, XV. századból származó épület, melyből három irányban földalatti járatok ágaznak el. Az épület legalább egyemeletes volt, védelmi célokat szolgált, a földalatti járatok pedig a budai várral kötötték össze. Néni lehetetlen, hogy a Bonfini által a Tabánban leírt épületekhez tartozott. Valamivel szerényebb méretű volt a II. számú épület, amely a XV. században, későgótikus stílusban épülhetett. A többi kevésbbé jelentékeny. Az építészeti részt a kisleletek aprólékos gonddal végzett feldolgozása egészíti ki. Ezek között különösen agyagedények szerepelnek nagy számmal, amelyekhez az érinek felsorolása csatlakozik. A kötet második részében, az Értesítőben, elsősorban a Fővárosi Múzeum ásatásairól és új szerzeményeiről kapunk értékes beszámolókat. Szilágyi János a Fővárosi Múzeum rómaikori kutatásait és az aquincumi múzeum gyarapodását foglalja össze az 1943—1944. években. Bertalan Vilmos a Belvárosi plébániatemplom mellett 1944 nyarán folytatott ásatások eredményeit ismerteti. Nagy Tibor a Rákoson feltárt avarkori temetőkről és az ott talált honfoglaláskori sírokról ad előzetes jelentést. Kutzián Ida a pestszenterzsébeti urnatemető anyagát dolgozza föl, s azt a bronzkor II. periódusába utalja-Nagy Tibor igen érdekes római emléket közöl A gellérthegyi bronzkorsó címmel. A korsó füle ugyanis két szorosan egymásmellé zárt. meztelen emberi lábban végződik. Ez a díszítőfotma Pannóniában eddig még nem fordult elő, de több példányban ismeretes Nyugatról, úgyhogy készítési helye minden bizonnyal Alsó-Germániában kereshető. Nagy Lajos terjedelmes és jelentős anyagot dolgoz fel A budai hegyvidék ujabb szórványos sírleletei című cikkében. Kiemelkedik közülük a Boróka-utcai gazdagon díszített szarkofág, római signifer és felesége alakjával az üres feliratos mezőt keretező fülkékben Igen érdekesek a testvérhegyi szarkofág jobb keskeny oldalán látható szerszámábrázolások, melyekről Nagy Lajos az egész idevágó anyag feldolgozása alapján mutatja ki, hogy azok nem alltak kapcsolatban az elhányt foglalkozásával, hanem kőfaragójegyek voltak. Bonis Eva Aquincumból való későrómai üvegleleteket tárgyal a Hunor- és Vihar-utcai sírokból. Kimutatja, hogy ezek a párosított (kancsó és pohár) üvegleletekben bővelkedő sírok keresztény temetkezésekből származnak, amelyek a közeli ókeresztény cella trie bora környékén helyezkedtek el. Gárdonyi Albert Óbuda és környéke a középkorban címen ásatásdk híján főleg okleveles adatok alapján igyekszik minél teljesebb helyrajzi képét adni a középkori Óbudanak. amely ebben a korban egyideig a királyi udvar székhelye volt, egyidejg pedig a magyar királynék lakásául szolgált. Végül l'atek Erzsébet Budapest irodalmát közli az 1943. évről. Ez az igen gazdagon illusztrált és bőséges idegennyelvű kivonatokkal, sőt részben teljes fordítással ellátott kiadvány nagy nyeresége a magyar, sőt a nemzetközi régészeti irodalomnak s minden tiszteletet és elismerést megérdemel, hogy szerkesztői és a kiadó Fővárosi Múzeum lehetővé tették éppen ezekben a nehéz években ilyen terjedelemben és ilyen szép kiállításban való megjelenését. » ERDÉLYI (ÍIZELLA » NAGY LAJOS: AZ ESKÜ-TÉRI RÓMAI EROD, PEST VAROS OSE Budapest 1946. 14 4 1. 4°. — (Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái, 17. Szerk. Zakariás G. Sándor.) Az első világháború utáni másfél évtized kutatása a főváros rómaikori múltját megvilágító régészeti leletek egész sorát hozta napvilágra. Az 1926/28-as évek folyamán előkerült az aquincumi polgárváros korai temetője, hihetetlenül gazdag edényanyaggal és a temetkezési ritus tanulságos formáival. 1930-ban a polgárváros déli részén a tűzoltók testületének (collegium fabrum et centonariorum) székháza jött napvilágra, e székház pincéjében az egész világon egyedülálló páratlan orgonalelettel (hydra). Ugyanezen év folyamán Óbuda •északnyugati határában rátaláltak a későrómai idők ókercszténv temetőjére, feltárva ennek egyik kultikus épületét, egy háromkaréjú temetői kápolnát {cella trichora). Mindezeknek a fontos leleteknek — melyekhez még bőven csatolhatnánk többet is — szerencséskezü feltárója boldogemlékű Nagy Lajos