Századok – 1947
Ismertetések - Tompa Ferenc 273
273 ISMERTETÉSE К ben követhetünk. Mintha esak monumentális emléke lenne ez a kiadvány a magyar régészet korán eltávozott munkásainak, akik itt közreadott dolgoza taikkal mintegy utolsó búesúüdvözletet intenek felénk. Eltávozott közülünk maga a kiadvány egyik szerkesztője és legodaadóbb régi munkatársa, Nagy Lajbs, a hazai régészet egyik legnagyobb értéke és mélyen gyászolt büszkesége. Eltávozott Tompa Ferenc, az ősrégészet professzora, a történészek közül pedig Gárdonyi Albert és Garády Sándor. Határkövet jelent azonban a kötet abban is, hogy — mint mondottuk — kijelöli a jövő fejlődés útját, a fiatalok, az új generáció kitűnő anyagismereten épülő, gondos és szakavatott munkáinak jelentkezésével, amelyek megmutatják, hogy a fájó és szomorú veszteségeket új erők. új értékek pótolják és visziik tovább a haladást a tudományág tökéletesedése felé. Részletesebben vizsgálva most már a közölt dolgozatokat, elsőnek Tompa Ferenc Adatok Budapest őskorához, 11. című dolgozatát ismertetjük. Fontos megállapítása, hogy a főváros balparti részén Zugló volt a legkorábban megszállott terület s nem vált lakatlanná a bronzkor és a korai vaskor folyamán sem. Az utóbbi évtizedekben Zugló területén nagyarányú földmunka folyt s a legetek nagyrésze ezek során került a főváros Régészeti és Ásatási Intézetébe. Ebből következik, hogy a leiőkörülmények és a település módja nem mindenütt bontakozik ki világosan. A Paskál-út környékén és az Egressy-úton a badeni kultúra hagyatéka, a Hajcsár-úton, továbbá a Vezér-úton és a Szentmihályi-úton bronzkori leletek kerültek elő. Jelentőségük, hogy a település folytonosságát igazolják e területen. Nagy gazdagodást mutatnak a környéken a korai vaskorból származó leietek; köztük orsókarikák is igazolják, hogy a lelőhelyen voltaképen egy lakótelep mutatkozott. A Bazsarózsa-áton hat nagy élelmiszerlartó edényt, hombárt találtak, amelyeknek formájából és díszítéséből kitűnik, hogy a Duna mentén megtelepülő korai vaskori kultúrák háztartási célokat szolgáló kerámiája a hazai bronzkori kultúrák azonos célú edénytípusaiból fejlődött ki. Ez pedig arra mutat, hogy — mint Tompái megállapítja —, az Alfölid lakossága a korai vaskor folyamán/ is alig változott. Szilágyi János Az aquincumi helytartói palota című dolgozatában az 1941. évben az óbudai Hajógyárszigeten végzett nagyjelentőségű ásatásokat dolgozza föl rendkívül alaposan és körültekintően. A Hajógyárszigeten már a mult század második felében tártak fel épületmaradványokat, melyeket akkor fürdőnek tartottak. Az 1941-es1 ásatás alkalmával hatalmas palota alaprajzát sikerült tisztázni, amelybe a régebbi ásatások anyagát is beleillesztették. Jellemző a centrális udvar mellett- elhúzódó, központi fűtéssel ellátott, Gl méter hosszúságban leltárt fedett folyosó, amely az épülettömb keleti lezárását alkotta. A folyosóról termek nyílnak, köztük középen a legnagyobb, 1Г70 X 11 "70 m-es mozaikpadlóval és falfestményekkel. Több helyiségben fülkék találhatók, melyekben eredetileg szobrok állottak. Érdekes, hogy az ásatások során egyetlen feliratos követ sem sikerült találni, a datálásra vonatkozólag azonban bő anyagot szolgáltatnak a téglal>élyegek, melyeknek száma csaknem félezerre tehető. Legnagyobb részük még a Kr. u. II. század llegelejéről való, köztük az eddig csupán a Hajógyárszigetről ismeretes LEG II HAD bélyeg, melynek feloldását Szilágyi szellemesen, de kissé erőltetetten kísérli meg. Ugvancsak korai időre vall a CHORTIS, COHORTIS. CHOR stb. bélyegek feloldása "is főleg a cohors I Thracum-ra és a cohors I Ituraeorum Saggitariorum-ra. A leg(io) XI Cl(audia) p(ia) f(idelis) bélyege legiotörténeti adatok alapján kizárólag Kr. u. 107—113 között kerülhetett az épület falába. Egyes bélyegek arra vallanak, hogy a Marcus Aurelius markomann hadjárata alatt megsérült palotát 165—172 között javították, míg az utolsó helyreállítási munkálatokat a Kr. u. III. század elején végezték. Míg a palotában feltárt, hazánkban legnagyobbméretű, geometrikus díszű mozaikok a Kr. u. I—II. század fordulójára utalnak, addig a 2. inknisztációs stílust és a későantoninusi impresszionizmust képviselő falfestménytöredékek a III. század elejéről származnak. Legfontosabb fejezete a dolgozatnak az. amely a palota rendeltetésével és jelentőségével foglalkozik. Szilágyi megállapítja, hogy az épület alaprajzában és konstrukciójában lényegileg megfelel a Vetera Castra-i (Xanten) legátusi palotának: az óbudai Hajógyárszigeten emelt épültet tehát Pannónia inferior helytartójá-1Századok 18
