Századok – 1947

Ismertetések - Makkai László: Erdély története. Ism.: Veress Endre 250

ISMERTETÉSEK 257 ellenes volt, főleg a jobbágyság sorsának javítása kérdésében, amelyben a nemesekkel tartott. A királynénak azonban Brukenthal javaslatai nagyon ! elűzettek, úgyhogy a kancellárrá kinevezett politikus hamarosan gubernátor lett De mikor újabb intézkedései nem feleltek meg a kívánalmaknak s azok a felvilágosodott szellemű trónörökös kezébe jutottak, József 1773 nyarán váratlanul Erdélybe ment s közel kél hónapot töltött faluról falura járván be az országot, hogy személyesen győződjék meg az állapotokról. Amerre járt. a reménykedő parasztok seregestől járultak eléje, könyörögve sorsuk enyhítésén, aminek az lelt az eredménye, hogy az őszintén jót akaró trónörökös It).000 kérvénnyel megrakodva érkezett vissza Bécsbe, ahol első dolga volt az erdélyi úrbérszabálvozás megteremtését sürgetni, amit anyja nevében kiadott egyéb közgazdasági reformok követtek. Magyarellenes irányuknál fogva persze ezek sem feleltek meg s így Mária Terézia uralkodása sem vált az ország javára, minden jó szándéka mellett. Az lett sorsa József trónörökös törekvéseinek is, ámbár Brukenthall gróf Bánífy György gubernátorral váltotta fel. De a francia forradalom kitörése után a császár attól tartván, hogy annak hullámai az osztrák monarchiát is ellepik, ismeretes, hogy 1700 február 4-én a vallási türelmet és a jobbágyok szabad költözését biztosító rendeletei kivételével valamennyi intézkedését visszavonta. Újszerű összefoglalásban nyújtja szerzőnk (műve utolsó, XIII. fejezetében) az 1,848-i unióig terjedő változatos korszak történetét is, bőven ismertetve az únió ellenzői: a szászok és románok állásfoglalásait. A szabadságharc lefolyásának ismertetése a román türelmetlen nacionalisták 1818 május 15-i balázsfalvi népgvülése vázolásával kezdődik, de kimaradt belőle, hogy azon No pesa László hunvadmegyei főispán nyiltan román származásúnak mondta magát, amiben sietve követte csakhamar maga Erdély kormányzója, báró Jósika Sámuel is! A nagy küzdelem leverése utáni szomorú évek eseményeit szerzőnk „A visszatérés" cím alá foglaltan adja elő addig, midőn Ferenc József császár 1800 január 29-én keli leiratával megengedte, hogv Erdély a pesti magyar országgyűlésre küldheti követeit, amivel — a könyv zárószavai szerint — Erdély visszatért oda, ahonnan több mint három századdal előbb külön történelmének útjára elindult, a magyar állam egységébe. Makkai fentebbiekben vázlatosan ismertetett műve nagy nyeresége erdélyi irodalmunknak, habár alapjában véve két szervi bajban szenved. Az egyik: túlságos rövidsége és a sietség, amivel készült, amiért nem dolgozhatta fel Erdély történetének valamennyi forrását, az adottnál bővebb és közvetlenebb formában. Ezt kivált a fejedelmek életrajza sínylette meg, holott sok tekintetben igaz Carlyle mondása; hogy a történelem nem más uralkodók jellemrajzánál. Ez annál nagyobb mulasztás, hogy ma már garmadával akadnak szétszórtan (oklevéltárak és folyóiratok megsárgult lapjain) olyan rejtett becses adatok, amelyekkel jobban kidomboríthatja vala a bemutatott vezető férfiak egyéniségét és élénkíthette volna olykor vontatott előadását. Milyen páratlan értékű feljegyzések találhatók például amúgy is ntka bukaresti Documente-I iadványom tizenegy kötetében az önálló fejedelmi korból, meg erdélyi Fonteskiadványom IV. kötetében az azt megelőző időkből, 1540-ig. Mutatóul álljanak ilt az alábbiak. A szelídlelkű Báthory András bíboros erdélyi fejedelem 1599 augusztus 2-án Jeremiás moldvai vajdához intézett magyar levele, amelyben arról értesíti, hogy- neki immár Mihály vajdával szövetsége van, ki, ha nem volna is. ilyen háborúságnak idejcn ugyan nem is méltó s nem illendő eyyik keresztyén fejedelemnek az másikra támadni. Mily szívfacsaró érzést vált ki az emberből ennek olvasása, tudván, hogv írójának nem egészen három hónap múlva annak támadása következtében kellett meghalnia, akinek keresztyéni voltában annyira bízott. (Documente privitoare la istoria Ardealului, Moidovei si Jürii-Romúne^ti V. kötete [Bncuresjti, 1932] 244. li. Találtam és másoltam a ma már nem létező, elpusztult varsói gróf Zamoyski-levéltárhan.) A másik Szuhav István egri püspök, a pozsonyi Magyar Kamara elnökének mondása, melyet a miriszlói vesztett csatája után segítségért Rudolf császárhoz siető Mihály vajdának szemébe vágott s aztán levélben is megörökílelt. hogyha nem szűnik meg Erdélyben kegyetlenkedéseivel, vérszopó marad Századok 17