Századok – 1947

Tanulmányok - ALFÖLDI ANDRÁS: A Duna és Rajna régiójának közös problémái a római korban 7

IS AL FÖL Ш AND К ÁS partmenti erődrendszer mentén végighúzódó út -— lényegében Domitianus müve — a Fekete-tengertől Galliáig kényelmes összeköttetést teremteti, — mégpedig a polgári közlekedés számára is. Ez az új nagy artéria s vele együtt a két katonai védelem alatt veszélytelenül használható nagy vízi út nyújtotta pompás szállítási lehetőségek mintegy varázsütésre felébresztették a kelta Európát a római impérium kebelében. Ugyanis a britanniai, hispaniai, galliai és illyricumi kelta népeket, s velük a Duna-balkáni térség illvr és Ihrák lakosságát a Kr. e. utolsó századokban a gallok sajátos kultúrája egyetlen nagy egységbe foglalta, melyet azután a római hódítás teljesen szétszabdalt. Igaz, hogy a közös kella vonások e szútdaraboltság ellenére is kiütköznek, mint р. o. az I. század primitív asztrális szimbólumai az egyszerű nép sírkövein a kelta országokban mindenfelé. A tipikusan kelta szentély-típusoknak is megvolt a helyi gyökere s folytatása. De közben e népek beleélték magukat római szerepükbe, mely népi létüket nem bántotta. Amikor pedig a mondott nagy artérián át új vérkeringés indult meg közöttük, újra éledtek a kelta nyelv általános elterjedtsége által is segített régi kapcsolatok, ezer új szállal gazdagodva: valóságos kelta renaissance ébredt. Mielőtt ezt jellemeznénk, vessünk egy pillantást a két vízmenti front összekapcsolásával meghatározott materiális és szellemi fejlődésre. ( Amíg a hódítás friss és a bennszülötteknek nincsen meg a római civilizációja, addig a hadsereg és a közigazgatás számára, meg a hirtelen növekvő helyi igények kielégítésére egyedül az itáliai ipar és a kereskedelem képes. Nincs most időnk arra, hogy az aquilejai kereskedelem útjáról beszámoljunk a dunai vidékek felé. melynek rendkívül érdekes új nyomait és új útjait ismertük meg mostanában a Kr. e. utolsó két évszázadból. De az itáliai kereskedő uralta a rajnai térséget is, hiszen az I. sz. második felében az italikus legionáriusok jelentős része a Pó síkságáról való kelta, ezeknek a környezete is, a katonákkal együtt vándorolva, kihasználta az új északi piacok busás lehetőségeit. A Pó völgye szállítja a finom kerámiát mindkét folyam felé és általában az itáliai ipar felhúzódik az Alpesek közelébe, hogy gyártelepei minél közelebb legyenek az új piacokhoz. Itáliában kellett lenni az első században azoknak a nagy katonai felszerelési gyáraknak is, amelyek р. o. azokat a niello-díszítéssel ékes falerákat készítették, amelyeket a kontinens táboraiban mindenütt megtaláltunk. De amikor már Pompéjiben is megjelenik a galliai terra sigillatai edény, nem csoda, hogy a közvetlen rajnai befolyásnak már Domitianus alatt megvan Pannóniában a nyoma. Egy savariai hatszögletű márvány-bázisra gondolok, amely olyanféle emléknek wr. alkatrésze volt, ha kisebb arányokban is. mint a mainzi Juppiteroszlop. Ez a befolyás azután egyszerre hallatlanul megnőtt. A II. sz. új fázist jelent ebben a fejlődésben. V bennszülött, helyi elemek megértek már arra. hogy aktív részt vállaljanak mindkét folyam mentén a civilizációs vérkeringésben. De a Rajna-mente