Századok – 1947

Ismertetések - Makkai László: Erdély története. Ism.: Veress Endre 250

256 ч ISMERTETÉSEK hívnom figyelmét, amennyiben Carrillo nevét következetesen egy r-betüvel, a derék Gyczy János erdélyi kormányzójét meg h-val írja, viszont a történetíró Kemény Józsefet (az 518. lapon)' gróf helyett bárónak nevezi. Am dicséretreméltó, hogy a román származású Bekes Gáspár nevét — végre — helyesen írta Békés, Békés vagy Békési helyett, amely helytelen írásmódok ellen 1901 óta állandóan küzdöttem! De azért Mádéfalva is Madefalvának írandó, kivált erdélyi születésű írótól, nem Mmléfalvának (a 487. lapon), miként irodalmunkban jóformán mindenki írja. Nagyobb baj ennél, hogy a Báthoryak csatolt genealógiai táblázata hézagos és telve van hibákkal, miután Makkai nem vette észre, hogy azt már rég helyesen összeállította néhai Wertner Mór egy német meg egy magyar munkájában, s annak adalékait is ki lehetett volna egészíteni somlvai Báthory István krasznai főispán naptári feljegyzéseiből. (Megjelent Anton Kurz [gr. Kemény József titkára] Nachlese című kis munkájában.) Ezek ismerete híján a XVI. század végén szereplő három Báthory-testvér származását Makkai így állította fel: Boldizsár, András és István, holott épp ez utóbbi - volt a legidősebb köztük, utána lévén még egy tiábor nevű, aki feleségével együtt egy-nap halt meg 1686-ban pestisben Gsekén Szent Márton napján. (Egykorú feljegyzés, a Történelmi Tár 1880. évf. 646. 1.) E derék négy testvér anyja Maiiád Margit (a vajda leánya) voit. Ez ura halála után Ifjú János főispán felesége lett, de mikor ő is áldozatává vált 1594-ben a kolozsvári kivégeztetéseknek, bíboros-fia, András magához vitette Lengyelországba és miechóvvi kolostorában élt — nagy kort érve —- haláláig. A Báthoryak családjába az ő révén bejutott nyugtalan, forró (a magyartól elütő) idegen vér lázongó lüktetésének hatása ezért mind a négy férfi* tevékenységében kinyomozható! Egyébiránt nem tartom szerencsésnek, hogy Makkai egy-azon táblán mutatja be a somlyai meg ecsedi Bálhoryakat, holott még egy mellőzött szaniszlófi ág is van; sem azt, hogy belevette a! házassági leszármazási adatokat is, fel Kendy-, a Sulyok- és Bocskay-családok vonatkozó elágazásaiig, ami bizony igen megnehezíti a táblázat könnyű átnézését. Nagy hiányossága a táblázatnak, hogy nincsenek rajta Báthory István testvérhúgai : Erzsébet — Pekry LajoSné 1551-ig, de már 1557 nyarán Kerechényi Lászlóné (1. Gyulai oklevéltár), Klára — Wárday Miklósné és Zsófia — Figedy Andrásné (Szirmay Antal> Szathmár vármegye II. r. 78. 1.). Jobban sajnálom ennél azt, hogy szerzőnk Báthory István kitűnő jellemzése bevezetésében megfeledkezett idézni néhai Károlyi Árpádot, aki már 1898-ban megállapította, hogy „Erdélyben még a lealázó török főuraság nyűgei ellenére is sikerült a XVI. sz. legelőkelőbb géniuszának, Báthory Istvánnak számottevő magyar államot alakítani, mely öncéllal bírt s letéteményese volt a magyarság jogos nemzeti aspirációinak". (Károlyi: Néhány történeti tanulmány, 235. 1 i Mulasztása M.-nak az is, hogy 1592—Ü600 közt Erdélyben működött öt pápai nunciüst még csak meg sem említi, holott — egyebektől eltekintve - — hatásuk folytán fordult Európa figyelme először Erdély és ügyei iránt. (Bővebben tárgyaltam a Vatikáni Magyar Okirattár 11/3. számú nagy kötetemben, 1909-ben.) Erdély Bethlentől Apafiig terjedő nevezetes korát (1613-tól 1690-ig) A református fejedelmi abszolutizmus című X. fejezet ismerteti meg velünk vázlatosan, mert Bethlenről mindössze 16 lapon emlékezik meg, pedig kár volt elhallgatnia neje, Brandenburgi Katalin Csáky Istvánnal való botrányos életét, aminek tudomásvétele Bethlen halálát is sieltette. tgy kevés hely jutott a két Rákóczy György (alya és fia), Kemény János, Barcsay, Rhédey szerepére, Apafi és gondos neje, Bornemisza Anna méltatására. Thököly Imre és ltákóczi Ferenc felkelésének vázolása is abba a fejezetbe szorult, helyszűke miatt, amiért nem kárpótol az sem, hogy a XVII. század erdélyi életét szerzőn! külön fejezetben mulatja be érdekes és tanulságos összefoglalásban. Éppily újszerű a rendi társadalom válságáról sjjóló szép XII. fejezet arról az Erdélyről, amely ugyan továbbra is külön állam maradt, de valójában elhanyagolt keleti tartománya a dunai Habsburg-birodalomnak, bár a század végén Mária Terézia nagyfejedelemség címet adott neki. Igen találó amint a szászok kiváló vezéralakja, Brukenthal Sámuel élre jutását vázolja és a szászoknak kedvező reformpolitikáját mutatja be Makkai, habár az végig magyar-