Századok – 1947
Ismertetések - Holub József: A magyar alkotmánytörténelem vázlata. I. Ism.: Degré Alajos 242
242 ISMERTETÉSEK s újból emlékezetébe idézné mindenkinek, liogy a tudomány fejlődésének létfeltétele a szellem szabadsága. Az egyes fejezete-k jegyzeteiben rövid bibliográfiát tatólunk. Ez is. irodalmunk egyik legnagyobb fogyatkozását Tünteti fel; nincs jogtörténeti könyvészet, s E. igazán csak a legfontosabbakban acl útmutatást a további kutatásra. Még a helyszűkének méltánylandó szempontja mellett is megemlítettük \ olna Mályusz „Türelmi rendelet"-ét, a Négyeskönyv és a Planum Tabulare újabb irodalmát, a házassági jogról Kováts és Roszner vitáját (eredményeikkel együtt), a magánjog történeténél Holub. Kelemen, Somogyi, Zalán munkáit. Zavaróan hatnak a helyenként becsúszott sajtóhibák; a jcgvzetek latin idézeteiről'nem is szóivá, legsúlyosabb a rosszemlékű „széktarló" a derék székely „székbíró" helyett (l43. 1.), „fogadott bírák" az alföldi parasztdemokráciák „fogott bírái" helyett (208. 1.). Alkalmasint sajtóhibának tudhatjuk be az első erdplyi országgyűlés dátumát, melyen a Részek is megjelentek (1545, helyesen 1542), Erdély nagyfejedelemségre emelésének évét (1708, helyesen 1765), az alispáni székről szóló 1779:35. tc.-et, 1729:35. te. helyett (277, 284, 316. 1ЛA helytartótanács ,.4 főúri. 10 főnemesi" tanácsosa helyett „főpapi" é^ „főnemesi" irandó (250. 1.). Még néhány megjegyzés: a „jobbágy" szó nem a „jobb" kicsinyített formája, hanem a francia cubayio átvétele. Erdélyben nem hiányoztak a honfoglaló nemzetségek utódai, mint Tagányi hitte s ugyancsak az ő tévedése az, hogy az erdélyi megyék szolgabíráit a vajdai gyűlésen választották (59, 135, 136. 1.). (Szilágyi Lotánd: Az Anonymus-kérdés revíziója. Századok 1937, 20. 1. jz. Makkai László: Honfoglaló nemzetségek Erdélyben. Századok 1944—45, 163—191. Mályusz Elemér volt szíves velem közölni erdélyi kutatásainak erre vonatkozó eredményeit ) Kétévlizedes jogtanári működésinek s egy tudományos munkában eltöltött életnek kijáró tiszfeleittel, s az E.-tól tanult kritikai szellemben igyekeztünk elmondani, miben látjuk e könyv szellemi és társadalmi jelentőségét, érdemeit és fogyatkozásait; hol találjuk a kérdéseket lezártaknak s hol érezzük további kutatás szükségét, összefoglalva azt kell mondanunk, hogy E. szintézisének megjelenése szakirodalmunk régen várt, nagy eseménye, de a mellett diagnózisa is, mely újabb megoldandó feladatoklat vet fel. Egy bizonyos: E. fellépése és munkássága nélkül a magyar jogtörténet nem állhatna egy vonalban szépen fejlődő történelemírásunk más ágaival, s ha valaha meg fogják írni tudományágunk történetét, E. nevét Kovachich és Hajnik mellett fogják említeni. BÓNIS GVÖRGY HOLUB JÓZSEF: A MAGYAR ALKOTMÁNYTÖRTÉNELEM VÁZLATA. I. köt. A legrégibb időktől a, mohácsi vészig. Pécs 1944, 252. 1. 8°. Három évtized telt el Timon terjedelmes összefoglaló müv&nek utolsó kiadása óta. Azóta megjelent ugyan Király és Illés jogtörténeti tankönyveinek egy-egy kiadása, de Király inkább a frank-jog történetével foglalkozott a magyar jogtörténetből ismertetett csekélyebb részt is nasyobbára germánjogi szempontok szerint adta elő, Illés pedig megclégcdell a jogforrások fejlődéstörténetének kifejtésével. Ez alatt az idő allait azonban monografikus irodalmunk erősen fellendült, és számos részletkérdést sikerült tisztázni. Ugyanez az irodalom rámulatott Timon tévedéseire és túlzott következtetéseire is. A magyar jogtörténet további fejlődése szempontjából igen nagy jelentősége van tehát új összefoglaló munka kiadásának. Különösen érdekes, hogy majdnem egyidőben két, külön utakon haladó, egymástól függetlenül dolgozó kiváló szakember, Holub és F.ckhart jogtörténeteit kapjuk kézhez. H. előszavában könyvét kísérletnek minősíti, a magyar alkotmánytörténet tankönyv keretében való bemutatására.. Célja tehát nem annyira az anyag összeállítása az általános kérdésekben tájékoztatást kereső kutató számára, és a meg nem oldott problémák felvetése, 'hanem sf jogtanulók számára a tananyagnak új rendszer szerint való összeállítása. Ehhez a, célhoz az egész előadás során szigorúan ragaszkodik. Előadását a középiskolai történeti tanulmányokhoz kapcsolja, közvetlenül a történelmi eseményekből magyarázva az alkotmány fejlődését.
