Századok – 1947
Tudományos vita - ILA BÁLINT: Megjegyzések a családnévminősítés módszertanához 229
MEGJEGYZÉSEK A CS ALÁD NÉ VMINŐSÍ TÉS MÓDSZERTANÁHOZ 23$ nyelvben járatos szakértőt találnom s miután Bonkáló egyetemi tanár — maga nem vállalván a munkát -—• Sztripszky Hiadorhoz utasított, mint e tekintetben kiváló szakértőhöz, ő .kéretett fel elsősorban a rutén nyelvi névanyag magyarázására, amit szívesen el is vállalt. A legnagyobb sajnálatomra én nem tudtam, licgy ő — amint azt most Kniezsa róla mondja — nem ért a. nyelvészethez, ezt nekem senki sem mondta, sőt mint igen jó szakembert ajánlották. Különben én teljes jóhiszeműséggel közöltem Sztripszky néhány olyan magyarázatát is, mely nem fedte Kniezsa felfogását, de ellentétben állott olykor más nyelvészek megállapításaival is. Világért sem kívántam ilyen esetekben szándékosan szembeállítani a szakvéleményeket, még kevésbbé két nyelvészt egymással eáfoltatni, csupán a tudományos kutatás természetére ós céljaira gondoltam, a'z igazság megközelítésére. Abban sem volt semmi szándékosság, hogy a korrektúrát Kniezsának nem mutattam meg. A 2. kötetet 1944-ben szedték egészen rendszertelenül, amint az akkori idők megengedték, sietni kellett tehát a korrigálással is, mert az a: veszély fenyegetett, hogy a kinyomás már nem történhetik meg és az események következtében az egész szedés elpusztul (a kötet közvetlen az ostrom előtti napokban jelent, meg, a címlapot már nem is láthattam, azért nyomták azt hibásan). Hogy ez íg5' történt, őszintén sajnálom, annál inkább, mert Kniezsa valóban szíves barátsággal állt rendelkezésemre nagy tudása val mindenkor, amikor hozzá fordultam. Munkámnak és az ügynek kétségkívül élénk vesztesége, hogy Kniezsa Ugocsa megjelenése után a nyelvész szerepét többé nem vállaltai! Módszertani tanácsait azonban a nyelvész által szolgáltatott adatok felhasználására9 igyekeztem hasznosítani és a feldolgozást tartalmazó 1. kötetben, ahol azt a teljes történeti fejlődés ismerete megkívánta és lehetővé tette, a nyelvészeti adatot minden esetben mérlegeltem, összevetettem egyéb történeti adataimmal, adatsoraimmal és így használtam fel.1 0 Ezzel kap-9 „A legbiztosabb nyelvi magyarázat is mindössze csak «fiai a történész szempontjából, amelyet át kell értékelni, vagyis meg kell vizsgálni, hogy milyen településtörténeti következtetések levonására jogosít. Ez a feladat magától értetődően teljes mértékben a történészre hárul, ezt a nyelvésztől elvárni már csak azért sem lehet, mert a nyelvész a sok lehető kérdésről, amelyek a névyel kapcsolatban a különböző szempontú kutatások során az idők folyamán felmerülhetnek, előre nem is tudhat." ,.A hely- és személynevek a nyelvész szempontjából elsősorban mjelvi problémák, míg a történészt csak a név történeti értéke érdekli." .(Kniezsa: A nyugat magyarországi besenyők kérdéséhez, Domanovszky-emlékkönyv. Bpest, 1937. 333.) 10 Arra vonatkozólag, hogy a téves magyarázatokról nem tehetek, mint Kniezsa is kiemeli, csak két példát említek. Putnokra két nyelvésztől kaptam olyan egyöntetű véleményt, hogy az „szláv eredetű személynévből a magyar nyelv szabályai szerint alakult helynév, a helynevet tehát a magyarok nevezték el", ezután én teljesen jóhiszeműen vettem szláv személynévnek annál inkább, inert hasonló személynév '(Utas) a 'magyarban is ismeretes. A színmagyar sajóvölgyi Hubó nevének magyarázatában a tót huba-gomba szóból én már kezdettől fogva kételkedtem és felvetettem személynévi eredetének gondolatát, amint ezt az adattári részben nyomtatásban is megteszem. Mindenesetre utalhatok talán a helynévmagyarázatokkal kapcsolatban még arra. hogy ezeken kívül még sok más olyan település-, birtoklástörténeti stb. adat került elő a forrásokból, melyeknek felhasználása bizonyára alkalmas volt az esetleges nem helytálló nyelvészeti adat ellenére a lörténési folyamat helyes megítélésére.
