Századok – 1947

Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Észrevételek Ila Bálint Gömör megyéjé-hez 220

ÉSZREVÉTELEK ILA BÁLINT BÖMÖR MEGYÉ JÉHEZ 223 már Ha is idézi véleményemet, a név a szláv klek, későbbi tót kl'ak .szikla' szóból a névképző -jany képzővel alakult és jelentése ,szikla mellett lakók'". Természetesen ezzel a kl'ak szóval azonos a Klak erdőnév is, nem pedig a román eredetű kVag gyomoroltóval, mint Sztripszky magyarázza. (III, 64), Szintén tévesen „török eredetű" szn.-ből magyarázza Ha a Murány helynevet, és Melichre is tévesen hivatkozik. Melich ott a Mur-in családnévről beszél, de persze nem azt mondja, hogy ez török név (a név latin maurus névből származó szláv mur ,mór' névnek szláv -in névképzős származéka, tehát egyszerűen ,mór a jelentése), hanem hogy ez a név az ősök mohamedán vallásának az emléke. De a Murány névnek ehhez semmi köze nincs. Ez a német Mauer > tót mur szóból alakult és a murányi várhegy kőfalhoz hasonló sziklái után kapta nevét. Hasonlóan hiába szólaltunk fel többen is a helységek idegennyelvi neveinek elhagyása ellen. (Moór: Népünk és Nyelvünk IX, 118; Kniezsa: Párhuzamos hely névadás 47.) az egyszer elfoglalt álláspontról nem lehetett a szerkesztőt eltéríteni. Pedig, mint azt Párhuzamos helynévadás című munkámban, azt hiszem, világosan bebizonyítottam, az idegennyelvi nevekből még akkor is lehet fontos településtörténeti következéseket levonni, ha azok a régi történeti forrásokban nem fordulnak elő és csak a legújabb korból ismeretesek. Az nem mindegy, hogy pl. a magyar névnek egy hasonló jelentésű saját nyelvi név, egy teljesen más jelentésű saját nyelvi név, vagy pedig olyan felel meg, amely világosan a magyarból való. Az átvételeknél pedig megint nem mindegy, hogy milyen az átvett idegennyelvi név hangalakja, mert sokszor a nevek egymáshoz való viszonyából az átvétel korára és ezzel természetesen közvetve a település idejére is tudunk következtetni. Mindezen lehetőségről eleve lemond az, aki az idegennyelvi neveket nem veszi tekintetbe. Hogy az idegennyelvi névalak a településtörténet számára nem közömbös, azt, XI. századi alapításra vall, mert az ómagyar у-nek, mely a XII. száúgy látszik, IIa is sejti, legalább is pl. Beje esetében felemlíti, hogy zadban eltűnt, a tótban h felel meg. De hogy e helységnek mi hát a tót neve, (Behynce) azt az elv nem engedi elárulni. Jelen esetben még csak nein is utal sem Pais munkájára, sem az enyémre, ahol a tájékozatlan olvasó erről értesülhetne (Pais: MNy. XXV. 121; Kniezsa: Szent István Emlékkönyv II. 465.). És mennyi helytelen magyarázattól szabadult volna meg, ha a tót és német neveket is figyelembe vette volna! Pedig jelen esetben nem is kellett volna őket nagy fáradsággal összekeresni. Megvannak mind pompásan és meg bízhatóan Bartholomaides kitűnő munkájában, amelyet IIa is szorgalmasan forgatott. Szóvá kell itt tennem Ilának azt a módszerbeli eljárását, hogy néha három nyelvész szakértőjét egymással szemben szerepelteti, különböző időben teljesen önzetlenül adott véleményeiket egymással szembeállítja és egyiket a másikával cáfol tatja. Különösen Sztripszky vitatkozik sokszor olyau magyarázataimmal, amelyek sehol sem láttak még napvilágot, amelyeket tíz évvel ezelőtt szívességből közöltem Ilával. De gyakran előfordul az is, hogy közli kettőnk, sőt hármunk véleményét, a nélkül, hogy mi egymás véleményéről tudtunk volna, vagy akár csak korrekturában is értesültünk volna róla. Én ugyan minden névmagyarázatomat alapos megfontolás után írásban adtam meg, és mint látom, kevés magyarázatomat kell helyes-