Századok – 1947

Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Észrevételek Ila Bálint Gömör megyéjé-hez 220

224 KNIEZSA ISTVÁN bítenem, de az már a tudományos munka természetével függ össze, hogy tíz évvel ezelőtti véleményem nem lehet minden esetben helyes. Közben új adatok, új összefüggések bukkantak fel és ezek új etimo­lógiákra derítettek fényt. Kellemetlen, ha az ember téves véleménye tíz év után jelenik meg nyomtatásban, bár sokszor lehetett volna alkalma a kijavításra. Mindenesetre megállapítom, hogy sem én. sem Szabó Dénes nem kaptunk bepillantást sem a kész kéziratba, sem a korrekturába, hogy esetleges javításainkat megtehessük. A történé­szek valahogy úgy képzelik a névmagyarázó nyelvész munkáját, hogy esak ránéz a névre és rögtön meg is fejti. Pedig egy-egy név­magyarázat sokszor napok, sőt hetek munkájának eredménye, s meg­történik, hogy akkor sem kielégítő. Még az egyszerűbb (mert gyak­ran előforduló) nevek magyarázata is időt és körültekintést igényel, ha hangalakot és képzésmódot kell figyelmesen mérlegelni. Ha az ember nem eléggé éber, még a legegyszerűbbnek látszó neveknél is hibát követhet eL Ilyen példa a Lukovistye név (II, 616). Én ezt a nevet pillanatnyi figyelmetlenségből a lukav .ravasz' szóból származ­tattam, ami semmi esetre sem eshetik meg velem, ha még egyszer, legalább korrekturában viszontláthatom. Sztripszky nagyon helye­sen jegyzi meg, hogy a Luk-ov istye о ja nem magyarázható a lukrav a-jából. Ez után a helyes megjegyzés után azonban teljesen elfogad­hatatlan magyarázatot javasol, amennyiben a nevet a Luka szn.-ből akarja megfejteni: Lukovo .Lukácsé'. De ha el is tekintünk attól a csekélységtől, hogy a Luka névből nem -ovo, hanem -in képzős név alakult volna (az -a végű nevek birtokosképzője nem az ov, hanem az -in), az -istye csak patronymicum-képző lehetne, ennek pedig a tótban csak -ice lehetne az alakja, míg az i§te csak bolgár lehetne, viszont a bolgárban ez a típus teljesen hiányzik. Ez a magyarázat tehát sok tekintetben messzemenő következtetésekre adhatna alkal­mat (ősi bolgár lakosság jelenlétére), amit pedig vidékünkön egyéb­ként semmi más adattal támogatni nem tudunk. Ezzel szemben min­den nehézség elhárul, ha a nevet a tótban ma már nem élő, de sok szláv nyelvből kimutatható luk ,hagyma' ezóból származtatjuk, amelyben az -iste (ótót-isce) helynévképző, és a Makoviste, Boboviste nevek (так ,mák', bob ,bab) típusához tartozik. A középkori Monoh­ret mai Mnisány ~ tót Mnisany névvel kapcsolatban megemlíti IIa, hogy alapszava a tót mnich .szerzetes1, idézi azonban Sztripszky véle­ményét is, hogy összefügghet a rutén misan .juhnyáj' szóval is, ami hangtanilag is, névadás szempontjából is teljesen elfogadhatatlan ötlet. A középkori magyar név világosan mutatja, hogy a tót név a mnich szónak -jane képzős származéka, a monoh ugyanis a régi ma­gyarban szintén .szerzetest' jelentett (mindkét nyelvben a szó a német Münch, Mönch, illetőleg latin monachus ból származik). Nincs itt terem IIa köteteinek valamennyi helytelen magyaráza­tára kitérni, erre talán más összefüggésben lesz módom, itt csupán néhány fontosabb név magyarázatára térek ki. Itt van mindenek előtt Hubó, amelyet nyilván maga lia a tót huba ,gomba' szóból ma­gyaráz. Ebben a magyarázatban azonban több okból is kételkednünk kell. Először is a Hubó név alapjául szolgálható Huba-v, Guba v, Gtba-v képzésnek sehol semmi nyoma nincs. Másodszor a magyará­zat szerint a magyarság ezt a nevet csak а XIII. században, a tót g > h változás befejezése után vehette volna át. Ez pedig itt Keszi tőszomszédságában, ahol a magyarság legalább a XI. század eleje óta

Next

/
Oldalképek
Tartalom