Századok – 1947

Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Észrevételek Ila Bálint Gömör megyéjé-hez 220

222 KNIEZSA ISTVÁN Szabó Dénest ajánlottam erre. Az együttműködés azonban nem tartott soká, mert a szerkesztő és a szerző nem voltak hajlandók a nyelvészmunkatársat társszerzőnek elismerni. Ekkor kopcsolódott be a munkába megboldogult Sztripszky Hiador, akitől a névmagyarázatok nagy többsége származik. Sztripszky kitűnően ismerte a tót és a rutén nyelvet, különösen szókincsbeli részét, a nyelvészethez azonban nem értett. Ez jellemzi magyarázatait is. Minden olyan esetben, ahol a név a mai szókincs segítségével megfejthető, magyarázatai általában helyesek. Ahol azonban a magyarázathoz némi nyelvészeti képzettség volna szükséges, ott teljesen felmondja a szolgálatot. Ez azért sajnálatos, mert IIa Bálint munkáját a szak. és nem szakemberek nemzedékei fogják a jövőben használni és hivatkozni fognak a benne található sokszor egészen primitív magyarázatokra. Nem is beszélve arról, hogy IIa Bálint településtörténeti következtetései sem -lehetnek helytállók, ha ezekre épültek fel. Sőt, amint a munkából látom, IIa Bálint sok esetben még a helytelen magyarázatokon is túlkövetkeztetett. Mivel Ha a nyelvészetnek a helyneveket illető részében nem szakember, többször félreértette nyelvész szakértőjét és saját helytelen értelmezése alapján téves településtörténeti következtetéseket vont le. Nyelvész szakértője ugyanis egy-egy szláv eredetű névvel kapcsolatban megemlíthette, hogy ez főnévi képzés ebből, abból a szóból. Ezeket Ha azonnal személyneveknek minősítette, és mivel puszta személynévből származó helynév csak a magyarban van, ezeket a helyneveket magyar helynévadásnak minősítette. Pedig erről a legtöbb esetben szó sem lehet. Ha ugyanis nem tudja, hogy a szláv helynevek legnagyobb része főnévképzőkkel alakult és ott, ahol a magyarban csak melléknévképző van, a szlávban melléknévképző és főnévképző együtt az általános. Pl. a magyar Nádas tulajdonképen melléknév, de jelenti azt a helyet, ahol nád terem, tehát főnévi funkciója is van. A szláv nyelvekben ennek pontosan Trsten, Trstena a megfelelése, ahol az en melléknézképző. De e mellett igen gyakoriak a Trsten-ik, Trsten-ec, Trsten-ica, Trsten-jak stb. alakok is, amelyekben az -гк, -ее, Аса, -jak képzők csak főnevesítik a melléknevet, a magyarban tehát mindegyiknek egyszerűen Nádas felel meg. Sok esetben ez a főnevesítés a melléknév semleges alakjával történik. Ez a magyarázata, hogy számos névben a régi mássalhangzós szóvég helyett (hímnemű alak!) ma -o szóvéget találunk (pl. magyar Komárom ~ tót Komárno, régi lengyel Gniezen ~ma Gniezno, régi cseh В men ~ ma Brno stb.). Ennek alapján semmi köze a személynevekhez a Borosznok (II, 127). Ragály (III, 89), Putvok (III, 237) neveknek. Ami épen Putnokot illeti, számos patakot ismerünk, amely az ,út' jelentésű put szóból alakult (Pidna patak és hágó a Hargitán, Putna három patak Moldvában), nem lehetetlen, hogy a mi Putnokunk is eredetileg pataknév volt (ma Forrásvölgy, felső folyásánál Szörnyű völgy) és a Sajó völgyéből Kelemérre vezető út után kapta nevét. Mindenesetre nem okvetlenül személynév, amit településtörténeti következtetésnél szem előtt kell tartani. De nem személynév özörény sem (III. 152 sz. török szn.), hanem szláv képzés az Ozora szn.-ből (Moór: Szegedi Füzetek I, 258.) Szabó Dénes szerint Kelecsény -^KVacany egy magyar Kele szn. kicsinyítője (II. 483), amit már az is valószínűtlenné tesz, hogy ilyen szn. nem mutatható ki és a tizenegy Kelecsény helynév egytől egyig szláv területen található, míg tiszta magyar területen egyszer sem fordul elő. Mint ahogy