Századok – 1947
Beszámolók - DERCSÉNYI DEZSŐ: Az újabb régészeti kutatások és a pannóniai kontinuitás kérdése 203
ÚJABB RÉGÉSZETI KUTATÁSOK ÉS A PANNÓNIAI KONTINUITÁS KÉRDÉSE 207 Végül szólni kell a pécsi ókeresztény és XI. századi emlékek kapcsolata szempontjából a székesegyházról is. E folyóirat hasábjain már részletesen ismertettük Gosztonyi Gyulának a pécsi székesegyház építéstörténetével foglalkozó munkáját, melyben visszatér Nagy Lajos korábbi hipotéziséhez, bizonyítva, hogy a székesegyház ókeresztény temető-bazilika továbbépítéséből alakult ki." Gosztonyi a székesegyház építészeti szabálytalanságainak, különlegességeinek vizsgálata során jut el erre a konklúzióra és az eltéréseket csak úgy tudja megmagyarázni, ha feltételezi, hogy az altemplom helyén római temetőbazilika állott, melyet a Karoling-korban nyugat felé meghosszabbítottak, a magyar kereszténység első évtizedében pedig püspöki székesegyházzá alakították át. Nem mondhatjuk, hogy Gosztonyi adós maradt a bizonyítékokkal, mert sok jelentős és megszívlelendő érvet hoz fel tételének támogatására. A problémát azonban csakis egy mindenre kiterjedő ásatás tisztázhatja. A háború utolsó évében ez az ásatás meg is kezdődött, de döntő eredményekhez már nem jutott el. A Nagy Lajos-^Gosztonyi-féle hipotézissel kapcsolatban figyelembe kell venni a pécsi székesegyház" alaprajzi elrendezését is. A székesegyházat keleten1 három félköríves apszis zárja le, melyek egy vonalból indulnak ki. A három félköríves apszisfalat megtaláljuk az altemplomban is, azzal a különbséggel, hogy a inellékszentélyek bent egyenes záródásúak. Gosztonyi szerint a fenéki tábor II. bazilikája volt a székesegyház ősének, az ókeresztény bazilikának mintaképül A nélkül, hogy e problémába jobban el akarnánk merülni, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a három félköríves apszissal záruló templomtípus Európában nem vihető vissza korábbra, mint a VI. század közepe. Kialakulásának liturgikus okai — a mellékoltárok alkalmazása — sem tehetők az V. század előtti időkre. A háromapsziscs szentélyzáródás legkorábbi keleti emlékét az V. szá'zad végére teszik (Kalat Seman), Európában pedig az 532—43 között épült parenzói bazilika az első ismert emléke ennek a típusnak.1 0 Ezek a tények kizárják, hogy a pécsi altemplom helyén álló ókeresztény bazilika szentélyzáródása már а IV. században a maival egyező lett volna. Felmerül azonban az a kérdés, hogyan illeszthető be ebbe a gondolatmenetbe a fenéki II. számú bazilika? A fenéki késő-római telephely nyugati fala mellett fekvő bazilikát a mult század végén tárta fel Csák Árpád. A feltárásról egy helyszínrajzon kívül semmi sem maradt ránk. Megfigyeléseit nem írta le, s eredményeit líjabb ásatás nem erősítette meg. Az újabb kutatók tényként fogadták el Csák alaprajzát, de meglehetősen bizonytalanul datálták az épületet. Tisztán elméleti úton, a fenti érvek figyelembevételével q.rra kell következtetni, hogy a Csák-fék; ásatás nem kielégítő, inert vagy az alaprajzot nem figyelte meg helyesen, vagy pedig a három félköríves apszissal záruló bazilika nem római. E kérdésben is csak újabb ásatás dönthet, mely minden bizonnyal jelentékeny újabb adatokat szolgáltat a Gosztonyi Gyula: A pécsi Szent Péter-székesegyház eredete. Pécs 1938. 10 Steinmann—Iirodtbeck, Susanne: Herkunft und Verbreitung des Dreiapsidenchores. (Zeitschrift für Schweizerische Archaeologie und Kunstgeschichte. I. 1939.) %
