Századok – 1947
Beszámolók - DERCSÉNYI DEZSŐ: Az újabb régészeti kutatások és a pannóniai kontinuitás kérdése 203
ÚJABB RÉGÉSZETI KUTATÁSOK ÉS A PANNÓNIAI KONTINUITÁS KÉRDÉSE 205 megszállók nemcsak ezen a kis részen építkeztek a várban, hanem a megrongált falait rendbehozták és az egészet kijavították. Ugyanezt ,fel kell tenni a XI—XV. század folyamán is, mégha emlékszerű nyomát eddig nem is ismerjük, de használatáról a források szólanak. Kétségtelen az is, hogy az egykori római oastrum kijegecesedési pontja lett Pestnek, s a városcentrum gyakran megfigyelt lassú eltolódása itt sokkal kisebb mértékben következett be. A pesti Castrum esetében tehát a római építészeti emlékek továbbélésével kell számolnunk, a falak kontinuitásával, a századokra szóló és az idő romboló erővel dacoló római hadiépítési technika csodálatos eredményeivel. Egészen más kérdés a Belvárosi-templom helyzete. Nagy Lajos első rekonstrukciós kísérlete szerint a Belvárosi-tenplom a tábor középpontjába, a praetoriumra, a kultuszhelyre épült. Ezt a tetszetős feltevést azonban az újabb feltárások megcáfolták és mai tudomásunk szerint a Belvárosi-templom első formájában a castrum délkeleti szögletében húzódott meg, valószínűleg egészen a castrum déli és keleti falai mellett. Az a körülmény, hogy a templom csak a XV. században, tehát legnagyobb kiterjedésekor épült rá a castrum falaira, ismét a castrum továbbélésére, és jelentőségének tudatára mutat. A Belvárosi-templom alapjait csak kis részben tárták fel, vizsgálták meg eddig.3 Feltehető, hogy korábban itt is római falak állottak, esetleg ókeresztény kultusz-épület. A falak védelmén túlmenően ez is indokolná a templom ilyen elhelyezését. Ez azonban csak feltevés, amit ásatások megcáfolhatnak, de a magyar analógiák alapján az is lehetséges, hogy megerősítenek. Az ókeresztény kultusz-épületeknek Szent István-kori használatára és az újabb templomokban való felhasználására hazánkban Pécs a példa. A pécsi székesegyház alatt és körül elterülő ókeresztény sírmező, a magyar Campo Santo föltárásának jelenlegi stádiumában is olyan eredményeket; nyújtott, hogy problémánk megvilágítása szempontjából részletesebben ismertetni kell. Sopianae római polgárvárosától távol, annak pogány ' temetőjén is túl, ókeresztény temető alakult ki már a IV. században. Nemcsak egyszerű sírkamrák voltak itt, melyekből hetet feltártak már, hanem két gazdagabb, festett sírkamrát, fölötte emelkedő sírkápolnával: egy ú. n. cella trichorát (háromkarélyos temetői épület) és egy hétkarélyos temetői épületet is ismerünk e pár száz négyzetméternyi területről. Itt emelkedik a Szent Istvántól alapított pécsi püspökség főtemploma, az egyetlen Árpád-kori székesegyház, mely erősen átalakítva bár, de ránkmaradt.4 A hétkarélyos temetői épületnek a mi szempontunkból elsősorban az ad jelentőséget, hogy ez a legkésőbbi római ókeresztény épület, melyet ma ismerünk. Keletkezését alaprajza és részletformái alapján az V. századra, tehát a limes felbomlása utáni időre tehetjük. Annak a római történészek által vallott elvnek bizonyítéka ez, hogy a római erődrendszer feladása nem jelentette sem Pannónia kiürítését, sem pedig a romanizált keresztény lakosság pusztulását. 3 Bertalan Vilmos: A belvárosi plébániatemplom melleit folvtatott ásatársok 1944 nyjrán. Budapest Bégiségei. XIV. k. 1946 469—00. 1.) 4 Gosztonyi Gyula: A pécsi ókeresztény temető. Pécs, é. n.
