Századok – 1947
Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178
AZ OSZTRÁK TÖRTÉNETÍRÁS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ITÁN 181 пак; túlnyomó része átvészelte a háborút, e hogy jelenleg még nem állhat teljes mértékben a kutatók rendelkezésére, annak az az oka, hogy a vidékre menekített anyag visszaszállítása csak fokozatosan történhetik, s hogy a szállítások következtében szükséges alapos újrarendezés szakképzett személyzet hiánya miatt csak lassan halad előre. Külön súlyos probléma a Hofkammerarchiv értékes anyagának hazaszállítása a csehszlovák területen lévő Eisgrub-ból. A háborúnak áldozatul esett, vagy politikai magatartásuk miatt eltávolított tudósok száma a tudománynak egyetlen területén sem olyan nagy, mint éppen az osztrák levéltáraknál. A Hofkammerarchivban pl. kezdetben egyetlen begyakorlott tisztviselő sem volt, a belügyi levéltárban csaknem hasonlóan, s a Staatsarchivban is csak egy-két regi levéltáros dolgozik. Az új osztrák kormányzat természetesen megszüntette a németek által létesített levéltári szervezetet, s az osztrák állami levéltárakat Österreichisches Staatsarchiv néven közös szervezetbe foglalta össze a szövetségi kancellár felügyelete alatt. A jelenleg Santifaller professzor vezetése alatt álló szervezetnek a készülő tervezet szerint négy ága lesz: a Haus-, Hof- und Staatsarchiv, az egyesített udvari kamarai és pénzügyi levéltár (Hofkammer- und Finanzarchiv), a belügyi, igazságügyi és közoktatásügyi levéltárból alakuló Allgemeines Verwaltungearchiv, végül a líriegsarchiv. Az egyes levéltárak személyzeti beosztása kialakulóban van, az intézmények gyakran változó vezetését az utóbbi időkben J. Seidl, TV. Kotz, A. K. Guglia, W. Golâinger, К. Hatli, G. Bodenstein és Äusserer főlevéltárosok látták el. Kívülük a Staatsarchiv tudományos tisztviselői karának jelenleg Horncher udvari tanácsos, Mjkoleczky magántanár, Grill, Hoeper és Anna Coreth levéltárosok a tagjai. Erie a szervezetében és intézményeiben átalakult, megfogyatkozott, de egyúttal fel is frissült osztrák történettudományra vár az a feladat, hogy Ausztria története helyett osztrák történetet teremtsen, amelynek lényege nem egy táj, vagy államalakulat politikai hányódásának ábrázolása, hanem a külön osztrák nép, a sajátos osztrák történeti fejlődés megmutatása. Nehéz és nem kis mértékben kényes feladat ez, mert a régi osztrák történetírás nagynémet örökségének t.'ljes revízióját jelenti. Döntést abban a kérdésben, hogy az új osztrák történetszemlélet niit vállalhat a közös német örökségből s mi az, amit éppen a közelmúlt tapasztalatai alapján és saját jobb jövője érdekében meg kell tagadnia. Ezt várja az osztrák történetírástól a közvélemény is. Ennek bizonyítékai a sűrűn megjelenő s az osztrák népi jelleget, az osztrák nemzet ismertetőjegyeit vizsgáló brosúrák és folyóiratcikkek.1 így érthető, hogy a háború befejezése óta megjelent osztrák történeti munkák jelentős része a fenti célt szolgálja. Az időrendben elsők között sok az. összefoglaló történelem, amelyek nem új kutatások eredményeit adják, hanem az ismert tényeknek újszerű csoportosításával s „osztrák" beállításával az önálló osztrák népi és politikai fejlődés létezését igyekeznek bizonyítani. 1 E. Fischer: Die Entstehung des österreichischen Volkscharakters. — CI. Graf zu Brandis: Österreichs historische Mission in Europa. — Ii. Frei: Über das nationale Bewustseiii der Österreicher. Erbe und Zukunft И)46. Nr. 1. — ./. /•:. Görlitz: Österreichische Geschichte. U. o. stb.
