Századok – 1947
Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178
3 82 »AKTA ISTVÁN A hivatalos osztrák történettudomány átmeneti nehézségeit ismerve nem osodálható, hogy az első kísérlet az osztrák történelem demokratikus szellemű szintézisének a megírására egy műkedvelő részéről történik. Az Angliából hazatért emigráns, Eva Priester könyve2 nem szakmabeli történész munkája, írója saját bevallása szerint csak kedvtelésből foglalkozik történettudománnyal s munkáját külföldön, a szakirodalomtól távol, közismert összefoglaló munkák alapján írta. Ebből a körülményből, valamint az írónő materialista beállítottságából következnek' a munka értékei és fogyatékosságai. A könyv a szokásos népszerűsítő munkák mértékével mérve figyelemreméltó alkotás. A szerző világnézete lehetővé teszi, hogy gátlások nélkül szembefordulhasson a nagynéniét történetszemlélettel s a „német küldetés" illúziója helyett határozottan a szerényebb, de reálisabb, öncélú osztrák multszemlélet alapjaira helyezkedjék. Ugyancsak a szerző marxista iskolázottsága teszi lehetővé, hogy a könyvben az osztrák mult társadalom- és gazdaságtörténeti alapjai sokkal határozottabban bontakoznak ki, mint a régebbi konzervatív írók munkáiban, bár éppen szemlélet© sokszor túlzásokba is viszi. Ilyen túlzásnak tekinthetjük a forradalmi megmozdulások válogatás nélküli idealizálását, akár a valóban elnyomott rétegek mozgalmairól, akár rendi csoportok és a tartományúi- viszályairól van szó. Az nem is csodálható, hogy a középkor, vagy a reformáció és ellenreformáció korának szellemi mozgalmai nála elszürkülnek, jelentőségük elvész, vagy erőltetett magyarázatot nyer. Részben ez, részben a szerző dilettáns volta lehet az oka, hogy a könyv olvasása közben sokszor támad az az érzésünk, mintha egy-egy szépen hangzó általánosítás, vagy jól megkonstruált fejlődési folyamat mögött nem lenne elég tárgyi bizonyíték s néhol a tények kissé kilógnának az előre felállított keretekből. Bizalmatlanságunkat fokozza az a körülmény is, hogy a szerző a magyar viszonyok terén néha bosszantó tájékozatlanságot árul el; a kissé romantikusan ábrázolt 1514-es parasztfelkelés ismertetése során pl. azt írja, hogy azt a magyar nemesség „...nur mit Hilfe des Feindes niederschlagen konnte, mit Hilfe Johann Zapolyas. des Fürsten von Siebenbürgen, des engsten Verbündeten und Vasallen des türkischen Reiches. Zapolya wurde mit einer Hilfsarmee ins Land geholt, der Baueraufstand wurde b'utig niedergeschlagen" (53. 1.). Zápolya mint erdélyi fejedelem, Magyarország ellensége és a török vazallusa — 1514-ben, ez még a tájékozatlanságból is sok. A szakkrtika bizonyára osztrák szempontból is talál kifogásolnivalót P. könyvének részleteiben is. Egészben véve azonban még hibáival is jó szolgálatot tehet a demokratikus osztrák multszemlélet népszerűsítése terén. Ezt a multszemléletet legalul kell elkezdeni felépíteni, az alapfogalmak tisztázásával. Ezt teszi az a füzetsorozat is, amely közvetlenül a felszabadulás után indult és „Geschichte Österreichs in Einzeldarsteltungen" gyűjtőcím alatt nyolc füzetben a legszélesebb néprétegek számára mutatja be Ausztria történetét. A füzetek nem nyújtanak új történeti adatokat, rendeltetésük a szerkesztők szerint i> csak az, hogy az osztrák tudományra kényszerített egyoldalú náci-porosz történetszemlélet helyett az osztrák történelmet osztrák szempontból ábrázolják. A sorozat első füzete (Otto LamprecM: Die Römerzeit) az 2 Kurze Geschichte Österreichs. Hfl. I. Entstehung eines Staates. Wien, Glohus-Verl. 212 1. 1940.
