Századok – 1947

Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178

.180 ВАНТА ISTVÁN" viszont bizakodással töltL el őket z a hallatlan munkakedv és szor­galom, amellyel az igazi tudománytól oly sokáig elzárt ifjúság a tanulmányoknak szenteli magát. Az eddig ismertetett személyi nehézségek mellett tárgyi aka­dályok is bőségesen adódnak, amelyek késleltetik az osztrák történet­tudomány nyugodt kibontakozását. Az átmeneti állapot, amelyben az ország politikai szempontból van s a belőle folyó gazdasági nehéz­ségek a tudományos apparátusra is bénítólag hatnak. Nagy nehéz­ségekbe kerül azoknak az anyagi eszközöknek az előteremtése, ame­lyek üzleti szempontból nem rentábilis tudományos művek megjelen­tetéséhez szükségesek volnának. Ugyanezen okból nem jelenhetnek meg tisztán történeti tárgyú folyóiratok sem, eltekintve egy-két helyi jelentőségű folyóirattól, mint a Hist. Verein für Steiermark folyó­iratai. a Blätter für Heimatkunde és a Zeitschrift des Hist. Vereins für Steiermark, vagy a Verein für Geschichte der Stadt Wien lapja, a Wiener Géschichtsblâtter. Ausztriában ma számos szín­vonalas folyóirat jelenik meg, részben függetlenül, részben az egyes politikai pártok védnöksége alatt: az Erbe und Zukunft, a katolikus irányú Wort und Wahrheit, a Neue Ordnung, a Der Turm, a szocialista Die Zukunft, a néppárti Österreichische Monatshefte, az Österreichische Runschau, az Osztrák-Szovjet Társaság folyóirata, a Die Brücke, az Unsere Heimat, a magas színvonalú katolikus hetilap, a Die Furche, stb. Ezek valamennyien gyakran közölnek történeti tárgyú cikkeket is, azonban az aktualitástól nem függő tiszta tudo­mánynak esak a nagymultú Mitteilungen des Instituts für öster­reichische Geschichtsforschung áll rendelkezésére, amelynek az 1944-es évjelzést viselő utolsó kötete már a háború befejezése után jelent meg. ugyanennek az évfolyamnak a kiegészítő kötete pedig 1947. végén ke­rült ki a nyomdából. Az osztrák történettudomány műhelyei közül az Institut für öster­reichische Geschichtsforschung újból teljes üzemben van s helyiségei­ben a háború pusztításait szerenesésen átvészeli könyvtár és szak­avatott vezetők indítják el tudományos pályájukon a buzgó és becs­vágyó fiatalokat. Az Institut vezetése az igazgató, Santifaller profesz­szor mellett főleg Alphons Lhotsky professzor vállán nyugszik, kellet­tük a mai osztrák történettudomány néhány fiatalabb erőssége, a volt lipcsei professzor Karl Bivec, a jónevű írástörténész és középkori törté­nész Heinrich Fichtenau és a jövő egyik ígérete, Erich Zöllner teljesí­tenek asszisztensi minőségben szolgálatot. Az Instituthoz hasonlóan, a bécsi levéltárak is újra a történet­tudomány szolgálatában állanak, bár bennük a háború jelentős kárt tett. A német uralom a béosi állami levéltárak szervezetében is változá­sokat hozott, s a Reichsarchiv gyűjtőnév alatt egyesített levéltárakat a berlini belügyminisztérium alá rendelte. A légitámadások veszélyé­nek növekedésével a berlini kormány 1942 végén elrendelte a héosi levéltárak veszélyeztetett anyagának vidékre szállítását, s két év alatt kb. 250 vaggon anyag került vidéki kastélyokba, kolostorokba, só­bányákba. A véletlen szeszélye következtében azonban a bécsi levéltári épületek a háború alatt viszonylag kevés kárt szenvedtek, ellenben a vidékre menekített anyagot 'sokhelyütt jelentékeny károsodás érte. így a Staatsrat aktáit 1833-ig Oblitzbergben tűz pusztította el, hasonlókép­pen súlyos károsodást szenvedtek a Staatekonferenz aktái. Jelentős a belügyi és a közoktatásügyi levéltár kára is. Mégis a levéltárak anyaga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom