Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
176 DEER JÓZSEF ját feltárni.8 -' Erich Maschke jenai egyetemi tanár pedig a következő kijelentést teszi: „a lengyelországi középkori németség kutatása a világháború és az 1939. szeptemberi hadjárat között eltelt két évtizedben a német és lengyel történetírás vitájának keretében történt, mely maga is csak része volt e korszak lengyel-német vitájának. Ez a hely -zet alapjában megváltozott. Nincs többé lengyel állam. Nincs többé lengyel történettudomány sem... Elérkezett annak az ideje, hogy a lengyelországi középkcri németség történetének kutatását egyedül az össznérnet történet iránti felelősséggel és azzal a céllal folytassuk, hogy véglegesen beillesszük a német mult összképébe.""3 Az idegen tudományos ellenőrzés kellemetlenségeitől azonban nem minden keleteurópai országban sikerült oly gyorsan és radikálisan megszabadulni, mint Lengyelországban, ahol a tudományos ellenfeleket éppenúgy ártalmatlanná tették, mint a politikaiakat. Ilyen volt Magyarország is, ahol a „népnémet" kutatókkal egyöntetűen szembenálló magyar tudósokat az általános politikai helyzet következményeként nem lehetett hatalmi szóval elhallgattatni. Itt meg kellett elégedni azzal, hogy e tudósokat a szakmából „eltanácsolják", illetékességüket a magyarországi németség múltjának vizsgálatát illetőleg kétségbevonják éspedig azon az alapon, hogy e stúdiumokkal csakis volksdeutsch „vér- és néptudós" kutatók foglalkozhatnak, akik magukat a népcsoport sorsának alávetik és munkájukat küzdelmének szolgálatába állítják". Ezt a „tudományó.s" követelményt jellemző módon az a Franz Bosch állította fel, aki azután a magyarországi német népcsoport vezetője s a megszállott Magyarország egyik hatalmassága lett s akinek álláspontját a „Deutsche Ostforschung" tudományos fémjelzéssel látta el.94 A német történetírás háborús magatartásához tartozik az a diridé et imperii politika, melyet a délkeleteurópai népek tudományos vitáiban tanúsított, itt is szoros összefüggésben a hivatalos külpolitikával. Az egyik félnek tett területi engedményekért azzal próbáltak kiengesztelni a másikat, hogy a területi kérdés körül folyó tudományos vitában az ő álláspontját támogatják, természetesen ezt sem meggyőződé* bői, hanem a Wilhelmstrasse utasítására. A Keleteurópa-kutatásban döntő szerepet játszott az ú. n. Kulturgefälle elmélet, mely a népek természetes egymásrahatásának jelenségeit kiragadta eredeti történeti környezetükből s azokat a modern nacionalizmus látásmódja szerint értelmezte. A német történetírás egyrészt arra törekedett, hogy a keleteurópai népek körében jelentkező haladást kizárólag német kezdeményezésre vezesse vissza s ezáltal e népek teljes politikai, kulturális és gazdasági önállótlanságát bizonyítsa, másrészt pedig arra, hogy minden közvetlen nyugati, így e tájon különösen erős francia és olasz hatást német közvetítésből magyarázzon.85 Ennek az iránynak tipikusan nemzetiszocialista formája az ú. n. vérörökség kutatás volt, mely az egyes országok vezetőrétegében nagy buzgalommal nyomozta ki azokat, akik német nevűek. »- Id. m. I. ím. 1. 93 U. о. I. 515. м Inua Steinsch: Die Entwicklung des deutschen Volk slums lorschunç in Ungarn. U. о. II. 531. kk. *7 ' L. erre Fritz Valjavec művét: Der deutsche Kultureinfluss im nahen Südosten Unter besonderer Berücksichtigung Ungarns. Bd. I. München 1940.
