Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
A N B.MET NEMZETISZOCIALISTA TÖRTÉNETÍRÁS 175 net központi problematikájában való jártasságát, de ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy konkrét részletkérdésekre világtörténeti általánosságokból következtet s a deduktív úton nyert megállapítások a lengyel és magyar eseményekre vonatkozó kútfőkkel erőézak nélkül nem egyeztethetők össze. De baj vau magával a világtörténeti háttérrel is. В rack -mann dedukciói ugyanis egy olyan feltevésen alapulnak, mely még a német tudományban is szinte egyhangú visszautasításban részesült s amiről ő ugyanúgy nem tett említést, mint ahogy elhallgatta azt is, hogy bizonyításának fő forrása késői interpoláció, mely egy más eseményre vonatkozó ugyancsak kősói kútfő hatása alatt keletkezett."7 Ez a már-már a tudományos etikába ütköző eljárás azonban nem állott útjában annak, hogy a német szakkörök ne tekintsék végleges megoldásnak ingatag megalapozású, elnagyolt elméleteit. De sikerük volt a szakkörökön kívül is; aki figyelemmel olvasta Hitlernek a lengyel hadjárat után mondott beszédét, az a lengyel mult sommás elintézésében Brackmann felfogásának jellegzetes elemeire ismerhetett. E tudományos igényű dolgozatok mellett publicisztikai téren is bekapcsolódott a Keletért folyó német kampányba. A német hadosztályok mégosak készülődtek Lengyelország lerohanására, midőn a német Keleteurópa-kutatás vezére a „Deutsche Zukunft" című újságban (1939 jan. 10.) már elintézte a maga ellenfelét, mint méltatója kifejezte, „leszámolt Lengyelország tudományával". A lengyel hadjárat befejezése után napvilágot látott füzetében91 — egy másik méltatójának szavaival — „teljesítette azt a feladatot, hogy résztvegyen a bel- és külföldnek a háború kitöréséről való felvilágosításában." A nemzetiszocialista imperializmus feltétlen kiszolgálása természetesen nemcsak Brackmann saját munkáit jellemzi, hanem mindazokat a vállalkozásokat is, melyeket alapított és irányított. Minthogy munkatársai nem publicisták és agitátorok, hanem 'kivétel nélkül komoly tudósok voltak, elvi megnyilatkozásaikból pontosan kiolvashatjuk a szellemi és hatalmi apparátusnak egymáshoz való viszonyát. A „Deutsche Ostforschung" című nagy kétkötetes gyűjteményes munka, (1941—1942), melyet munkatársai 70. születésnapja alkalmából Braickmannak ajánlottak, amely a német Keleteurópa-kutatásnak az első világháború után elért eredményeit foglalja össze, valóságos tárháza a második háború alatti német tudományos mentalitás megismerésének. Erteil Keyser danzigi egyetemi tanár a német Keleteurópakutatás múltjára visszapillantva a. jövő feladatait a következőképen jellemzi: a keletkutatás mely „a versailles-i szégyenletes időszakban születeti meg, a Nagynémet Birodalom megalakulásáig — mely neki is meghozta munkájának liön óhajtott jutalmát — fejlődésének első szakaszát hagyta maga mögött. Most (1941-ben) új feladatok előtt áll, melyeket éppenúgy mint akkoriban is, a közvetlen jelen politikái szükséglete és politikai élménye támaszt vele szemben. Sokkal inkább mint eddig bármikor foglalkoznia kell a német és idegen népcsoportok kialakulásával és jellegével. Az a nagy újjárendezés ugyanis, melynek a következő években le kell játszódnia, inkább népi mhitsem kul* turális jellegű átalakulás lesz. Tehát nem annyira a németség keleti teljesítményét kell kidomborítani, mint inkább létének biológiai alap-00 Deér J., Die Entstehung des ungarischen Königtums. AECO Vitt (19421 és III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban. Századok 1944. 9< Krisis und Aufbau in Osteuropa 1939.
