Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
170 9 Ï>KF.N J6ZSF:F sok milliónyi német rekedt határain kívül « a benneélők pedig egíy egyoldalú államjogi gondolkodásmód következetében elveszítették természetes kapcsolatukat kívülmaradt néptársaikkal. Azonban minden hiánya és fogyatékossága ellenére is állam volt, amit a Habsburgokbirodalmáról bajos volna elmondani. Poroszország azáltal, hogy „a német katonai készséget tartósan organizálta" és „a katonás magatartást a politikai magatartás alapjává tette" közvetlen ősévé Jett annak a nemzetiszocialista birodalomnak, mely ezt a katonásságot „össznémet tulajdonsággá" fokozta. A porosz példa jelentőségének hangsúlyozása mellett nem tagadja meg azoknak a nemzetfeletti és univerzalisztikus hagyományoknak a szerepét sem, melyek a középkori császárságtól öröklődtek a német jelenre. Ez a. régi univerzalizmus arra mindenesetre megtanította a német népet, hogy szorosan vett állami és népi határain túlra is pillantson. De a régi birodalom univerzalizinusa ugyanúgy csupán lépcsőfoka a 111. Birodalomban megtestesülő „német világhivatásnak", mint ahogy a porosz militarizmus is csupán előiskolája a nemzetiszocialista Németország totális katonai készenlétének. Arinál is inkább, mivel a népi megalapozás nélkül való, egyházias jellegű univerzalizmus az idők folyamán csődöt mondott s valójában csupán „saját gyengeségünkkel volt egyértelmű". Különösen áll ez a Habsburg-birodalomra, mely a porosz monarchia, értelmében nem tekinthető államnak s amelynek népekfelettiségét, úgy ahogy az a tör ténelemben V. Károlytól Metternichig megnyilatkozott, német szempontból nehéz volna helyeselni. Éppnezért a modern német nemzetfelettiségnek, mely csakis az erőn és nem a gyengeségen alapult, szekularizálódnia kell. őseinek nein a Habsburgokat, hanem a középkor nagy császárait, Luthert, Nagy Frigyest és Bismarckot tekintheti. Ha mármost о konstrukció mellé oda állítjuk a „Mein Kampf "-пак a porosz államról, bürokráciáról és katonai nevelésről szóló fejtegetéseit,7" köztük csupán a tárgyismeret és az előadásmód, de nem a gondolati tartalom tekintetében észlelhetünk különbségeket- Mommsen maga is céloz véleményének a legilletékesebb nézettel való találkozására, midőn Hitler egyik háborús beszédét idézi: „ma a friderieiánus Németország harcol". Az ő fejtegetéseiben különleges tisztasággal érvényesül a gesamtdeutsch nemzetiszocialista birodalomszemlélet jellegzetes poroszsága és a régi kisnémet felfogással való rokonsága, míg Srbik palettáján gyakran gyanú« habsburgi, katolikus és kozmopolita színfoltok mutatkoznak. Az árnyalati eltérés azonban mitsem változtat azon a tényen, hogy mindkét felfogás Hitler hatalmának tetőpontjáról visszapillantva és azt végérvényesnek tekintve tulajdonképen megrendszabályozza a multat, tehát eredendően ahistorikus. E vélekedések ismerete alapján nem lehet kétséges, hogy a legnevesebb céhbeli történetírók épperf a leglényegesebb pontokon találkoztak a nemzetiszocializmus történeti koncepciójával. Így egyek vol tak vele a história ama kötelezettségének elismerésében, hogy hatni« kell a jelenre, nevelnie kell az élő nemzedéket s hogy'e nevelés irányát illetően ösztönzéseket kell elfogadnia a jelentől, azaz az uralmon lévő rendszertől. Ugyamigy fenntartás nélkül elfogadták a faj és a népiség elvét s alávetették magukat a pillanatnyi hatalmi helyzetből elvont s az erőszak művét szentesítő „össznémet" szemléletnek. 1(>7. 308, 7.43. 7-13. 1.