Századok – 1947

Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152

A N B.MET NEMZETISZOCIALISTA TÖRTÉNETÍRÁS 171 Történelem és gyarmatosítás. A nemzetiszocialista Programm és a céhbeli történetírás álláspontja között talán sehoLsem oly teljes az összhang, mint a keleteurópai történet művelése terén. Láttuk, hogy Hitler a németség egyik legnagyobb történeti teljesítményének az ú. n. „keleti gyarmatosítást" tekintette s az eljövendő nemzetiszocialista állam külpolitikáját ehhez az előzményhez kapcsolta: „Ott folytatjuk, ahol hat évszázaddal ezelőtt abbamaradt. Megállítjuk a germánság örök vonulását Európa déli és nyugati részei felé s tekintetünket, a keleti országok felé fordítjuk."77 Kínálkozhatott-e kedvezőbb alkalom a történetírás nemzeti hivatásának ás hasznosságának bebizonyítására, mint a tudomány eszközeivel előkészíteni és igazolni azt, amire a párt és a véderő a hatalomátvétel óta állandóan készült, az ú. n. „Ostland" meghódítását, gyarmatosítását és germanizálását? Ehhez az „Einsatz"-hoz nyelvtudásra, komoly tárgyismeretre, speciális módszerek biztos kezelésére volt szükség is, mivel a német teljesítményeket, igényeket és jogokat bizonygató megállapítások nemzetközi tudományos fórumok ítélete elé kerültek. Itt — legalábbis egyelőre — nem lehetett az ellenfeleket hatalmi szóval elhallgattatni s így Walter Frank és társai sikerre nem igen számíthattak. Hitler szemrehányása, hogy a német történetírás nem foglalkozott eléggé a keleteurópai kérdéssel, könyve megjelenésének időpontjában bizonyos mértékben találó volt. A német történetírás ugyan már a XIX. sz. elején eljutott a települést őrületnek és a településfolyamatnak egységes szemléletéhez, de később a kisnémet történetírás a maga egyoldalú porosz és állami szempontjaival némileg elhomályosította ezt a felismerést. A bismarcki kor történészei a birodalomalapításban a német vágyak beteljesedését látták, államuk határait véglegesnek érezték s a német erő tudatában kelet felől semmitől sem tartottak.7" Kari Натре rövid népszerű összefoglalásán7" kívül 192(1 előtt így egyetlen -számottevőbb munka sem tárgyalta a keleti „kolonizáció" múltját sempedig a lengyel és orosz történet német vonatkozásait. A helyzet e tekintetben az első világháború után változott meg, midőn a birodalmat érő területi veszteségek, a lengyel-német, a esellnémet vita és az Anschluss problémája, valamint a határokon túli németség sorsa szükségképen felvetette a történeti előzmények kérdését. A német nemzeti történetírás érdeklődése így már a weimari korszakban minden hatalmi szuggesztio nélkül terelődött a kelet- és délkeleteurópai problémák felé. Az 1920-as évek végén a stuttgarti: Institut für Auslanddeutschtum mellett a danzigi Ostland Institut. (Prof. Recke) és a breslaui Osteuropa Institut (Prof. Hötzsch) révén a német tudomány két olyan kutató intézettel rendelkezett, melyek munkájukban a vizsgált kérdések politikai vonatkozásaival következetesen számoltak."0 Ezekhez járult később a dunatáji vonatkozásban a müncheni 77 Mein Kampf 742. 1. 7a H. Aubin, Das Gesamtbild der mittelalterlichen deutschen Ostsiedlung-Deutsche Ostforschung. Bd. 1. 332. 7" Der Zug nach dem Osten 1920 *" Orgánuma az Osteuropäische Zeitschrift, majd ennek folytatása a Jahrbücher für die Geschichte Osteuropas.