Századok – 1947

Tanulmányok - ALFÖLDI ANDRÁS: A Duna és Rajna régiójának közös problémái a római korban 7

A DINA ÉS RAJNA RÉGIÓJÁNAK KÖZÖS PROBLÉMÁI 0 nagyjában vízszintes folyása egy derékszöget képez, melynek .szárai mellett a beléjük zárt erők állandó nyomása, különleges erősítést és merevítést követelt. Ez az energiamező észak és kelet felé viszont a mechanika szabályai szerint egyre vesztett feszültségéből, úgy hogy ha a Rajna torkolatától a Duna torkolatáig búzott pontozott vonallal kötjük össze a derékszög átlóját, körülbelül megkapjuk azt a háromszöget, amelynek erőmezeje ugyan hol Róma felé szakította szét l^erítését, hol ellenkező irányban tört utat a benne tolongó zabolátlan tömegek — elsősorban germánok feszítő erejének levezetésére, de mégis négy évszázadon át nagyjában konstans eleme maradt az akkori Európa települési elosztásának. így történhetett, hogy a Skandináviából dél felé tolongó népek nem tudván áttörni e háromszöget, úgy mint ezt pl. а Кг. е. II. sz. végén a kimberek és teutonok tették, tehát délkelet felé kikerülték ezt és a Pontusnál lyukadtak ki, onnan kezdve ostromot az Impérium ellen a Kr. u. III. század derekán. A barbár világ e nagy ketrece nem évszázados fejlődés szüleménye, nem is volt elkerülhetetlen szükségszerűség, hanem Róma három államvezetőjének váltakozó elgondolásaiból szűrődött le és parancsaik nyomán valósult meg, — amiből látszik, hogy kiváló és gyarló egyének egyaránt, kellő helyzeti energia birtokában, hogyan szabhatnak irányt néha évszázadokra az egész emberiség milliói számára. Az első e triászból Caesar, aki a maga zseniális hadvezéri áttekintő képességével mindjárt Gallia meghódításának első évében úgy határolja el a maga elé kitűzött feladatokat, hogy operációs területét keleten a Rajnáig tűzi ki s mikor ebben a helvetiusok vándorlása és Ariovistus germán hadai zavarni akarják, legázolja, vagy visszalöki őket. A nyolcévi súlyosi küzdelem és más frontokon adódott sürgetőbb feladatok nem engedték, hogy a galliai operációkat a Rajnától keletre is kiterjessze, de arra senki sem gondol a mai historikusok közül, hogy ez az önszabta korlátozás végleges volt nála. Koncepciójának akadályt nein ismerő, térátölelő szárnyalását nem állíthatta meg egy folyó, sőt véglegesen a tenger sem: (') a világot akarta meghódítani, mint Nagv Sándor: C. Caesar non eontentus opera sua litoribus Oceani claudcrc, Britannicae insulae raelistis iniecit manus, írja ájtatosan Valerius Maximus Csak egyet nem tudhatunk nála: hogy víziójának gátlásnélküli röpte reálisan számot tudoit-e vetni a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Mert a következő évszázadokban kitűnt, hogy a birodalom energiáinak mértéke ugyancsak korlátozott volt és a rendelkezésre álló összes erőtárló medencéknek ki kelleti adniok minden cseppnyi energiájukat ahhoz, hogy a Caesar után kialakított szerényebb igényű határokat, megmerevedett defenzív állásokat meg tudják ügy ahogy védeni négyszáz éven át, — pedig ez egy világbirodalom életében nem is olyan nagy idő! Mindenesetre az a tény, hogy Caesar halála és az utána következő súlyos bonyodalmak folytári a Rajna lett a római foglalás határvonala, nem maradi következ-