Századok – 1947

Tanulmányok - ALFÖLDI ANDRÁS: A Duna és Rajna régiójának közös problémái a római korban 7

Ht ALFÖLDI ANDRÁS mény nélkül arra nézve, hogy a Rajnától keletre hogyan alakuljon ki a barbárság elkülönítése a birodalmi területtől. Augustus nem előre kialakított koncepciót akart megValósítani, mint Caesar akkor, amikor meg kellett állapítania, hogy az Alpoktól északra meddig érjen az impérium, hanem az adott tényezők és helyzetekből vonta le mindig következtetéseit; éppen ezért koncepciója az idők folyamán alapvető változáson ment keresztül. Mihelyt hozzájutott ahoz, hogy e kérdés к megoldását kezébe vegye, ott kezdte, ahol Caesar abbahagyta: a dákokkal való nagy leszámolást készítette elő avval, hogy a dalmatákon keresztültörve, a pannonok földjén elfoglalta Sisciát. mint a dákok leigázásának stratégiai bázisát. Majd Antonius miatt abba kellett hagynia az itteni akciókat és a vele való nagy leszámolás után sem jutott a folytatásukhoz igen sokáig; amikor pedig hozzákezd, akkor sem hódítani akar, hanem jobb pozíciókat teremteni északon a birodalom biztonsága érdekében. -Egy germán betörés a Rajnán ál és Lollius gyászos veresége, ma jd az alpesi törzsek és pannonok rablóbetörései váltották ki azokat a hatalmas arányú operációkat, melyek által Kr. e. 16. óta, több mint hat esztendő szakadatlan harcai árán. a Rajnától az Elbáig tolták előre a nyugati germánság elleni frontot és a Dunát egész hosszában határvonallá tették Augustus hadvezérei. Tiberius önkéntes száműzetése után azután folytatódott Germániai végleges pacifikálására szolgáló akció: tudvalevőleg már csak ötnapi járóföldre voltak a markomann király hadaitól a Rajnától és Dunától egyszerre előrehatoló római seregek, melyek azért mentek oda, hogy a mai Csehországot, Közép-Európa második nagy sziklavárát Erdély mellett, bekebelezzék, amikor kitör a nagy pannon lázadás, lehetetlenné téve e haditervek kivitelét. E lázadás igazi sorsfordulat Kr. u. 6-ban. Tudniillik először is "mély megdöbbenést keltett Rómában, hogy Itália északi előterepén, TiWrius hatalmas hadrakelt seregének a hátában, egy olyan hadigépezetet tudtak titokban összehozni e nagy katonai erejű illyr népek, melynek összetörSse három év súlyos harcai után, a kortársak benyomása szerint, a legnagyobb erőpróbát jelentette Róma számára a pún háborúk óta. Másodszor a pannonok példája megmutatta a germánoknak az utat s módot arra, hogy hogyan rázhatják le a római igát és mivel a legjobb germániai megszálló csapatok még mindig a boszniai hegyekben verekedtek, vagy a pannon hadszíntér utolsó tűzfészkeit likvidálták, sikerült is felmorzsolniok Varus újonc légióit. Ez a katasztrófa — mint р. o. Mommsen is beismeri — katonailag nem volt*súlyosabb, mint számtalan más hasonló vereség, melyet a római annalesek feljegyeztek s nem is volt olyan germán szabadságharc, mint ahogy rendesen beállítják, mert — eltekintve a cheruscusok erős rómaipárti részétől — csak egy kisebb népcsoport vett benne részt. Méreteiben és jelentőségében pedig messze a pannon felkelés mögött maradt, melynek — mint mondottuk — csak következménye és függeléke volt. Azonkívül Tiberius, majd Germanicus még hét esztendeig dúlták Germániai