Századok – 1947

Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152

1ЖБН .IÓZSEF Walter Frank mestersége. A jelek arra vallanak, hogy Walter Frank és társai, Christoph Rieding, Karl Richard Ganzer, Erich Rotzenhardt, Walter Grau és Kleo Pleyer a legendás müncheni idők óta lelkes hívei voltak Hitlernek, akiket különösen Hess Rudolfhoz,, az egykori egyetemi asszisztenshez és Rosenberghez, a párt első ideológusához fűztek szoros szálak.2" Nem voltak dilettánsok, valamennyien a szokásos német egyetemi képzésen mentek át s már bizonyos irodalmi teljesítményekre is hivatkozhattak. Azonban mindannyian a tudósnak ahhoz a fajtájához tartoztak, melyet könnyen elsodor az idők szele. A tudományos alapok túlterhelése, a világnézeti-politikai elfogultság és a szereplési vágy együttesen vezettek oda, hogy 1933 utáni megnyilatkozásaik nem voltak egyebek nagyhangú és telelőtlen programmadáeoknál, elnagyolt összefoglalásoknál és teljesen önkényes nemzetiszocialista szellemű „átértékeléseknél".TM Még ebből a társaságból is kiüt a hírhedt Kleo Pleyer, e prototípusa a nemzetiszocialista kalandornak. Egyetemi pályáját diáksztrájkok, megzavart színielőadások, lapbetiltások, letartóztatások, kiutasítások, álruhás visszaszökdösések, parlamenti interpellációk és egyházi tiltakozások jelzik. A müncheni puccs balsikere után kezd csak az addigi „Scheinstudent" tanulmányával egyáltalán foglalkozni s tesz doktorátust 1927-ben. Disszertációján kívül egyetlen „tudományos" műve egy francia témájú tanulmány, melyről elégannyit mondanunk, hogy benne a németet felülmúló francia szeparatizmust és partikularizmust fedezett fel. De még ennek megjelenésére sem volt szüksége ahhoz, hogy a berlini egyetem 1934-ben magántanárrá habilitálja. Egy évvel később a Reichsinstitut tagja — egyike persze a leghangosabbaknak —,; 1937-ben pedig Königsbergben, Kant egyetemén a történelem rendes tanára.®1 Ily személyi összetétel mellett érthető, hogy a „mozgalom megértése és aktív támogatása" nem volt szóvirág, s nem is állt meg az okvetetlenkedők megrendszabályozásánál. A Reichsinstitut az első évben csupán jogelődjének, a megszüntetett Reichskominission-nak szerény, mindössze 35.000 márkát kitevő javadalmát örökölte, de egy év múlva Walter Frank már e támogatás meghatszorozódásáról szá-Frank megnyitóbeszédében úgy emlékezik meg Rosenbergröl. mint akinek energiája és megértése döntő tényezője volt az intézet létrejöttének: H. Z. 153 (1935). M Franknak Stöckerről, a bismarcki idők antiszemita udvari prédikátoráról írott tanulmányát maga Meinecke méltatta (H. Z. 140, 152. 1.) és pedig elismerően. Második könyve, Nationalismus und Demokratie im Frankreich der dritten Republik (Hamburg 1933) már tiszta publicisztika, elnöksége óta pedig csak beszédeket mondott. Grau első műve, Antisemitismus im späten Mittelalter (München 1934) ugyancsak kedvező fogadtatásban részesült, de már előreveti a jövő árnyékát. Rotzenhardt Freiherr von Stein müvének kiadójaként vált ismerté. Az első kötetet még a wedmari kormányzat megbízásából adta ki, a következőkben azonban már teljesen nemzeti szocialista szellemben interpretálta gondolatait — közben ugyanis megtörtént a rendszerváltozás. 81

Az orosz fronton bekövetkezett halála után W. Frank közel 50 oldalas, tanulmányt szentelt életrajzának (Kleo Pleyer. ein Kampf um dais Reich: 11. Z. 166 [1942] 507—554), ugyanakkor, midőn a H. Z. néhány sorban emlékezett meg érdemes történetírók elhúnytáról.