Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
A NÉMET NEMZETISZOCIALIST-A TÖRTÉNETÍRÁS ] 59 nie., (le az idősebb kollégáinak jószándékú védelmét is, akik részben arról akarták meggyőzni, hogy nem is áll oly messze az áj Németország szellemétől, mint maga gondolja, részben pedig magas és biztosnak vélt pozícióikban nem győztek csodálkozni a felelt, hogy Meineeke noha mélyebben átélte és átgondolta az utolsó félszázadot, mint a legtöbb kortárs, mégsem „látta meg a jövő igazi erőit".15 Az akadékoskodok eltávolítása után, 1935 őszén, a tudományos élet szempontjából rendkívül figyelemreméltó közlemény látott napvilágot a német sajtóban: „A Führer helyettese Hess Rudolf birodalmi miniszter kihallgatáson fogadta dr. Walter Frank professzort, a Reichsinstitut für Geschichte des neuen Detschlands elnökét, hogy vele a német történetkutatás és történetírás feladatait és problémáit behatóan megtárgyalja. Mivel a történetírásnak különleges nemzeti hivatása van — hangoztatta a Führer helyettese — ezért az új intézet bizonyos lehet az egész mozgalom meleg megértése és aktív támogatása felől". Néhány héttel később a berlini egyetem régi aulájában a párt, az állam, véderő, az SA és az SS vezető személyiségeinek jelenlétében lezajlót! az ünnepélyes megnyitás. Az újdonsült elnök üdvözlő táviratára adott válaszában a Führer azt kívánta az Intézetnek, hogy munkáját „a német történetírás büszke hagyományainak s a mi nemzetiszocialista világnézetünknek kipróbált szellemében" végezze.J" Ez a jókívánság a III. Birodalomban félreérthetetlen parancsot jelentett, intelmet a tétovázóknak és felhatalmazást a híveknek arra, hogy a „gleich-sclia hol ás" művét a szellemi életnek ebben a szektorában is végrehajtsák-Mielőtt arra a kérdésre felelnénk, hogy kik voltak tulajdonképen azok, ákik a megbízást kapták, milyen volt az a történetírás, melyet az áj birodalmi intézet produkált s mennyiben hasonlított ahhoz, amit egy hosszú és gazdag fejlődés eredményeként régebben histórián értettek, vessünk előbb egy pillantást azokra a. követelményekre, melyeket mérvadó helyen a történetírással szemben támasztottak. Elvégre totális államról van szó s minden jel arra vall, hogy az új alapítás mögött maga a Führer állott. A vezér és a történelem. Hitlert a „Mein Kampf" tanúsága szerint határozottan foglalkoztatták a történetírás és a történettanítás kérdései. Ifjúkorának szegényes művelődési élményei sorában mély hatást gyakoroltak reá történelemtanárának, dr. Leopold Pötsch-nek előadásai,17 a. nélkül azonban, hogy előmenetele e kedvenc tárgyban is az „elégséges", illetőleg a „kielégítő" osztályzat fölé emelkedett volna.1 8 Ettől a kisnéniet szemléletű linzi reáliskolai tanártól örökölte Habsburg-gyűlöletét és poroszimádatát éppenúgy, mint a történelemnek hatalmi folyamatként való egyoldalú felfogását — mindezekért oly hálás volt, hogy hatalomrajutása után évjáradékot folyósíttatott egykori tanárának. E kisnéniet csökevényekhez járult később, már a müncheni évek alatt a geopolitika hatása, melynek látásmódjával először Hess Rudolf, az egykori egye-15 H. von Srbik: 11. Z 162 (1940) 338 1. és Kari Alexander von Müller: u. o. 162 (1940) 344 I. 1« H. Z. 153 (1935) 223 1-« Mein Kampf (370—371 ezer) 12. 1. 19 L. erre Heiden id. m. II. kötetében közölt facsimilét.
