Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
156 1>EÉR JÓZSEF terni asszisztens, majd az ő közvetítésével üaushofer, a generálisból lett egyetemi tanár, ennek az új „tudománynak" atyja ismertette meg. Ö és Alfred Rosenberg hívták fel Hitler figyelmét Kelet-Európára, főként Oroszországra, a német imperializmus számára ott szerintük kínálkozó gyarmatosítási lehetőségekre s ezeknek az utópiáknak a középkori „Drang nach Osten"-nel való összekapcsolására. „Történetszemléletének" harmadik lényeges eleme az árja fajelmélet volt, melynek németté aklimatizálódott prófétájává Houston-Steward Chamberlain-nel utóbb a Wahnfried-villában személyesen is megismerkedett s aki jellemző módon rövidesen lelkes hívévé lett.18 Végül könyvének a bismarcki birodalomról szóló fejtegetései arra engednek következtetni, hogy közvetve vagy közvetlenül korán megismerkedett Treitschke „unitárius" eszméivel. Noha szép könyvtárának könyvei általában olvasatlanok maradtak,2 0 a történelem iránti érdeklődése mégis kiemelkedik szellemi horizontjának jellegzetes szűkkörűségéből. Környezete később nem egyszer még az éjtszakai .órákban is történeti könyvek olvasásán éri a vezért,2 1 aki már a Mein Kampf-ban a politikus nélkülözhetetlen fegyverének nevezi a históriát.22 S valóban a hatalomátvételt meglepő gyorsasággal követi a történettanítás új elveit szabályozó kormányrendeletek kibocsátása, melyek a legszorosabb kapcsolatban vannak a Mein Kampf idevonatkozó kívánalmaival.23 Hitlert tehát érdekelte a történelem, de haragudott a történetírókra és főként rendkívül elégedetlen volt a történelem iskolai oktatásával. Szerinte a német történelemnek a porosz állam megszervezésén kívül még csupán két érdemleges mozzanata van: az egyik az Ostmark kolonizációja, a másik pedig' az Elbától keletre eső területnek az. ugyancsak középkorban végbement megszerzése és elnémetesítése„Valóban egyenesen végzetesnek kell tekinteni, hogy a mi német történetírásunk ezt a két leghatalmasabb és az utókor szempontjából legjelentősebb teljesítményt soha sem tudta igazában méltányolni s e helyett minden egyebet dicsőített: fantasztikus hősiességet, számtalan kalandos harcot és háborút, a helyett, hogy végre belátta volna, hogy mily jelentőség nélkül való volt a nemzet nagy fejlődésének szempontjából ezeknek az eseményeknek legtöbbje.24 A kelet- és délkeleteurópai kérdés elhanyagolásán kívül másik fő fogyatékossága szerinte a történetírásnak, hogy nincs érzéke a faj, mint történeti hatóerő iránt. Midőn kifejti a kultúrateremtő, megtartó és romboló fajokra vonatkozó, Gobinean-тл, Chainberlain-ra, de leginkább talán Ttosenbergre visszamenő ismeretes elméletét, mindjárt ki is jelöli a feladatot: „Egy .jövendő művelődés- és világtörténet kötelessége lesz, hogy ilyen értelemben kutasson, a helyett, hogy külsőséges tények visszaadásában merülne ki, ami bizony a mi jelenlegi történettudományunknál gyakori eset"'. Ezéft az eljövendő néni állam feladata lesz. arról gondoskodni, hogy „végre egy olyan világtörténet írassék, melyben a faji kérdés domináló szerephez jut".25 »» Mindezekre Heiden id: m. 1 208. 77. 132. 1 M U. о. Bd. И. 206. 1. л U. о. Bd. I. 354. 1. м 129. 1. я Közölve: Vergangenheit und Gegenwart XXIII (1933) -4 734. 1. 25 320. 468. 1.
