Századok – 1947
Tanulmányok - BAKÁCS ISTVÁN: Mezőgazdaságunk és az agrárszakirodalom a XVIII. században 140
M KZŐGAZD ASÁGl XK ÉK AZ AGRÁRSZAKIKODAl.OM 14!) irodalmunkat. Ebből a szempontból igen tanulságos áttekinteni azoknak a forrásmunkáknak jegyzékét, .amelyet Mitterpaeher és Paukl műveikben felsorolnak. Mitterpaeher idézi ugyan Wiegand munkáit, de csak bécsi kiadásában, ezenfelül az erdészetnél említést tesz a Pozsonyban 1770-ben megjelent németnyelvű magyarországi erdőrendtartásról, a méhészetnél Adami Pálnak 1773-ban ugyancsak németnyelven megjelent munkájáról s végül a szőlészetnél Piller Mátyásnak 1778-ban Budán megjelent s a grammatikai iskolák és gimnáziumok részére írt természetrajzáról. Más, a magyarországi gazdasági irodalom körébe vágó munkáról nem találunk említést, holott Mitterpaeher alapos olvasottsággal fogott munkája megírásához. Reichart, Young munkáin kívül a svéd. a svájci és a szentpétervári gazdasági egyesületek kiadványait is felhasználta." Pankl Mitterpachert mint főforrást használta, de a Mitterpaeher által idézett munkákat ő is felsorolja, s ezenfelül megemlékezik Fischer Opus oeconomieum-járól, valamint a gazdasági épületeket, tárgyaló részben Kauschnak a gazdasági épületek emeléséről 37J9-ben latin nyelven megjelent értekezéséről.34 Gazdasági hátramaradottságunk tehát nem magyarázható kizárólagosan a mezőgazdasági irodalom hiányával s így feltehető a kérdés: az irodalomban feltűnő eszméknek az életben való átültetése és a gyakorlati példák követése, vagyis az újításoknak minél szélesebb körben való elterjesztése kinek a feladata lett volna? Elsősorban természetesen a nagybirtokos osztály, illetőleg maga az államhatalom jöhetett számításba, hiszen az utóbbi hatalmas birtoktestek ura volt s így jó példával elől Járhatott volna. Valóban tudjuk is, hogy a kamarai birtokokon nagyszabású kezdeményezések indultak meg mind a selyemtenyesztés, mind pedig az ipari növények meghonosítása érdekében.35 De ezek a kezdeményezések nem vezettek eredményre, mint ahogy a gazdasági újítások meggyökereztetéséhez a nagybirtok egyáltalában nem volt alkalmas. A XVIII. században Magyarországon kialakuló majorgazdálko dás a megnövekvő robotterhek miatt a jobbágyság előtt nehi volt rokonszenves s így a nagybirtokon végrehajtott reformok a parasztság körében csak igen lassan gyűrűző hullámokban terjedtek el A földmívest veleszületett konzervatívizmusa amúgy is óvatossá teszi az újításokkal szemben, hiszen még a XVIII. század második felének gazdasági írói sem mulasztották el műveikben annak hangsúlyozását, hogy a gazdasági életben szolgai utánzásokról nem lehet szó, mert ami az egyik vidéken igen hasznothaj tónak bizonyul, a másikon esetleg nagyon rosszul fizet. A jobbágy különösképen óvatos volt az újításokkal szemben, ha azokat a munkaerejét kizsákmányoló nagybirtokon látta meghonosítva. Gondoljunk csak arra, hogy 33 Angol és olasz forrásmunkákat is felhasznál. Érdekes lenne annak megvizsgálása, vájjon Mitterpaeher mennyiben támaszkodott munkájában erre, ü/ általa felsorolt irodalomra. 34 Elementa arehitecturae ad structuras oeconomicas applicatae. in usum academiarum . . . ronseripta. Budán jelent meg. Mitterpaeher és Pankl egyaránt idézi Kulbelnek a föld termékenységéről írt munkáját drezdai, 1710. évi kiadás alapján, holott Nagyszombatban 1763-ban újra kinyomtatták 35 Plcidell A : A magyar kincstár apatini telepei Mária Terézia korában. (Századok 1929/30. 384. skk. és 486. skk. 1.) Eckhart F.: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Budapest 1922. 27. skk. 1.
