Századok – 1947
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109
A CSALLÓKÖZ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA , 121 lak.4 A középkori forrásokban is gyakran előforduló víznevek, az ókorra visszanyúló Duna és Vág kivételével — amelyek nyilvánvalóan nem a Csallóközben, hanem távoli vidéken keletkeztek — egytől-egyig magyarok, vagy magyarra gyanús bizonytalan eredetűek (Csalló, Csiliz, Lápsár, Fetreg, Millér, Erecs, Ásováriy stb.). A helységnevek közül csak Komárom (Кошагьпь „szúnyogos") és esetleg Ocsa (<ovca „juh") szláv eredetű. Az utóbbiról nem mutatható ki, hogy a magyar honfoglalást megelőzően itt élt szlávoktól származnék, Komárom viszont a délkeleti sarokban fekszik, s névadói a kelet felé aránylag nagyobb tömegben lakó szlávokból kiszakadó magános előőrsök lehettek, akik azonban nem hatoltak be a sziget belsejébe. Tekintetbe jöhetnének, mint ős-foglalók, német telepesek is, mivel a közeli Pozsony német neve (Pressburg, 907-ben Brezalauspurg) a X. század óta megszakítatlan folytonosságban kimutatható, de magában a Csallóközben csak egyetlen helységnevet vettek át a magyarok a németektől (Pruk). Német eredetű ugyan Somorja neve is, de a középkorban még magyar párhuzamos változata (Szentmária) is előfordul, csak később általánosodon el a magyaroknál is a német név.5 A Csallóköz ősfoglalói ezek szerint magyarok voltak. A X. századi magyar régészeti leletek térképezése során kiderül, hogy a kisalföldi magyarság legrégebbi telepeinek központja éppen a Csallóköz keleti sarka volt. Itt, a Duna Csalló, Vág, Nyitra és Zsitva folyók összefolyásának környékén sűrűsödnek a leletek. E mag körül széles sávban nincsenek régészeti nyomai a honfoglaló magyarságnak, a Kis-Alföld peremén viszont köröskörül ismét megtalálhatók. Ennek a sajátságos jelenségnek okát nyilván a pásztorfoglalkozás túlsúlyának kell tulajdonítani: az állandó telepek a nagv vizek mellett, a fontos közlekedési utak találkozásánál létesültek, míg a távolabbi környéket időleges, főleg nyári legeltetésre használta az ekkor még túlnyomóan állattenyésztéssel foglalkozó félnomád népesség. A messzire kitolt telepek védelmi előőrsök lehettek. A Csallóközben előkerült honfoglaláskori magyar leletek mind a táj keleti sarkába esnek." Ennyi az, amit a településtörténet segédtudományai, a földrajz, a nyelvészet és a régészet a tulajdonképeni történeti kutatás közbejötte nélkül a Csallóköz múltjáról elárulnak. A helynévtipológia és a történeti források vallomásának lényegét a függelékben közölt adattárban foglaltuk össze. 4 VI. Smilauer: Vodopis starého Slouenska. Bratislava 1932. XXIV. és 8—10. 1. 5 Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században. Szent István Emlékkönyv, Bp. 1938. 367—472. 1. Térkép. 6 U. o. és László Gyula: .4 honfoglaló magyar nép élete, Bp. 1944. térképe. A honfoglaláskori lelőhelyek Nemesócsa, Szilaspuszta és Komárom. Alapy Gyula: A. csallóközi halászat története. Komárom 1938. 6. 1. még Alsógellérről és Izsapról tud honfoglaláskori magyar leletet, ezeknek hitelességét azonban nem állt módunkban ellenőriztetni. Itt köszönöm meg Szőke Béla győri múzeumigazgató úr szíves útmutatását.
