Századok – 1947

Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109

A CSALLÓKÖZ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA , 121 helyneveit. A helynévadási szokások időben divatszerüen változ­nak, egy-egy helynévtípus tehát értékes útbaigazításokat adhat a település időpontjára nézve. Tekintetbe keli azonban venni, hogy éppen a helynévadási divatok változása miatt előfordul, hogy egv­egy helynévadási mód élettartama rövidsége miatt nem terjed el a nyelvi közösség egész területén s kisebb körzetben helyi saját­ság marad, ami pedig egy-egy helynévadási mód kihalását illeti, az — különösen ha nagyobb területről van szó — különböző vidé­keken más és más időpontban következhetik be. Mindez azonban nem befolyásolja a helynévtipológia óriási településtörténeti jelen­tőségét. Amíg a helynévkutatásban egyedül nyelvészeti szempontok érvényesültek, a helynevekből csak a települők nyelvi hovatarto­zására s néha tág kormeghatározásokra lehetett következtetni, de még ezek a következtetések is bizonytalan alapokon nyugodtak. A helynevek tipológiai vizsgálata lehetővé teszi az etnikai problé­mák végleges tisztázását, a település kronológiájára vonatkozólag pedig szilárd támpontokat nvujt olyan esetekben is, mikor a lakos­ság nyelvileg homogén s ezért helynevek különböző alakjai hang­történetileg nem vethetők egybe. A nyelvész munkája természet­szerűleg továbbra is nélkülözhetetlen, de alkalmazkodnia kell a tipológiai szempontokhoz. A helynévtipológia módszerének és rendszerének kidolgozása folytán a helynévkutatás kiemelkedik nyelvészeti elszigeteltségéből s igazán történeti diszciplínává válik. A helynévkutatás emancipációja viszont döntő fontosságú a tele­püléstörténet vitás módszeri kérdéseinek megoldása szempontjából. A településtörténettel érintkező tudományágak szoros együttműkö­désének szükségét már régen hangsúlyozták, ez az együttműködés azonban csak akkor lehetséges, lia a településtörténet olyan önálló módszeri megalapozást nyer, melynek gerincére szilárdan ráépít­hetők a részeredmények. Ilyen módszeri gerinccé válik a helynév­kutatás, mihelyt tipológiai elvek nyernek benne alkalmazást. Az a felismerés, hogy a magyar helységnévadásban is külön­böző típusok vannak, nem újkeletü. Már az első világháború előtt foglalkoztak magyar tudósok egyes helységnévtípusok sajátossá­gaival, területi elterjedésével, sőt már kronológiai következtetése­ket is vontak le belőlük. A rendszerezés érdeme azonban Kniezsa Istváné. A következőkben főként az ő eredményei alapján ismer­tetjük a magyar helyhévtipológiát.1 Településtörténeti szempontból különösen azok a helység­nevek fontosak, melyek a településsel kapcsolatos emberi ténye­zőre (alapító nevére, a lakosság népi, törzsi, vallási, társadalmi hovatartozására, templom védőszentjére stb.) utalnak. Ebbe a cso­portba tartozik egyébként a legtöbb magyar helységnév s egyúttal ez a csoport a legváltozatosabb is. Törzsét azok a személynevekből alakult helységnevek képezik, melyek az illető, telep alapítójára 1 Kniezsa István: Keletmagyarország helynevei. , Magyarok és románok", szerk. Deér J. és Gáldi L. I. Ili—313. és A párhuzamos helynévndás. Bp. H>44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom