Századok – 1947

Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109

110 MAKK AI LÁSZLÓ értelemben vett társadalomtörténetnek, annak mintegy prolegomenája s helye ott van. ahol a földrajz és a történelem a legközvetlenebbül érintkeznek. A településtörténet saját kérdésfeltevése egyúttal megvonja ar szükséges határokai is: egy bizonyos ősállapotbían levő területre honnan, kik és mikor települtek, hogyan folyt le ez a települési folyamat térben és időben, milyen települési típusokat milyen rendszerben hozott létre ez a folvamat s végül, hogyan illeszkedik bele ez a folyamat a távolabbi környezetbe, hogyan függ össze a földrajzi adottságokkal és a telepesek társadalmi-népi alkatával? Ezen a ponton torkollik bele aztán a településtörténet a legközelebbi rokon történeti disciplinákba. A módszert ehhez a kérdésfeltevéshez ITéll megkeresni. Ebben a tekintetben azonban a településtörténetnek egészen különleges helyzete Van, mely főforrása a kritikát előidéző nehézségeknek. Kétségtelen, hogy a településtörténet mindenestől történeti disciplina, gyakorlatilag mégis úgy áll, hogy majdnem mindenütt hiányzik a legrégibb településekre vonatkozó történeti forrásanyag s a kezdetek rekonstruálásához a földrajz, régészet és nyelvészet segítségét kell igénybevenni. Ez viszont alkalmat ad arra, hogv idegen, nemtörténeti módszerek keveredjenek bele a kutatásba mindjárt az elindulásnál, ami ellentmondásokat, sőt módszeri bizonytalanságot szül. Különösen élesen jelentkezik ez a helynévkutatás esetében. A helynevek a településtörténet ,,történelemelőtti" korszakának a legteljesebb és legmegbízhatóbb forrásanyagát jelentik, rendesen azonban a kutatók nem tudnak mihez kezdeni velük. A nyelvészek feldolgozhatják ugvan e'imológiai és hangtörténeti szempontból a helyneveket, de a törénészek számára ez még csak olyan nyersanyag,- melyet nyelvészeti előképzettség nélkül nem tudnak értékesíteni. Még rosszabb, ha maguk a történészek kísérleteznek nvelvészkedéssel, hibás etimológiákat eszelve ki. vagv ha a nyelvészek próbálják meg történeti tájékozottság nélkül munkájuk településtörténeti következtetéseit levonni. Az ilyen helynévkutatás tévutakra vezet s nem indokolatlanul hívia ki a gúnyos kritikát. A helvnévkutatás önállósítása, történeti diszciplínává való alakítása tehát a településtörténeti módszer felé vezető út első állomása. A helynévtipológia. k A helynevek nyelvészeti vizsgálata, nyelvi eredetük megfejtése és korhatározó hangtörténeti sajátságaik megállapítása értékes útbaigazítást ad a helynévkutatónak, de nem adhat feleletet éppen a legfontosabb kérdésre, a helynévadás belső törvényszerűségeire. Mindaddig, amíg egv terület különböző nyelvű népelemeinek sajátos helynévadási szokásait nem ismerjük, a helynévkutatás sötétben tapogatózik. A helynevek elemzésének kulcsa tehát a hely névtipológia. Alapját az a felismerés képezi, hogy minden nyelvi közösség egész települési területén azonos módon képezi