Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
74 /i, tóth zoltán" területen is. A honfoglaló magyarok gyér szláv lakosságot találtak itt, akiktől átvettek néhány helység- és folyónevet, a túlnyomó többségű saját alapítású helységneveknek és a folyóvizeknek azonban, mivel hagyomány nem volt jelen, maga adott magyar nevet. Ha ezen a területen a románság lett volna az őslakó, a szlávsághoz hasonlóan folyó- és helységneveket adott volna, amelyeket a beköltöző magyarok éppen úgy átvettek volna, mint ahogyan habozás nélkül magukévá tették a már létező szláv helyoiévanyagot. Éppen ezért nem képzelhető el, hogy a szóban forgó vidéket románok lakták volna, mert akkor feltétlenül hagytak volna helynévnyomot maguk után.13 3 Nem véletlen tehát, hogy az Anonymusnál szerepelő helynévanyag az ismeretlen eredetű Szamos folyóneven és Zilah13 4 helységneven és a vitatott Gyalu helységneven kívül egytőlegyig magyar eredetű (Almás, Kapus, Meszes, Esküllő). A románok okleveles említése a jelzett területen csak a XIV. század második felétől, Nagy Lajos király uralkodása alatt kezdődik és a század végéig még nem ért el jelentős méreteket.135 Nincs számunkra más hátra, minthogy a románokat a kérdéses területen bevándorlóknak tekintsük. Ilyen módon nem képzelhető el komolyan, hogy a helyi hagyomány vlach lakosság és vlach uralkodó, sőt vlach államiság emlékét őrizhette volna meg az északerdélyi magyar honfoglaló nemzetségek területén.13 6 133 A helynévképzés településtörténeti vonatkozásaihoz 1. Makkai L. kitűnő módszertani összefoglalását: Contributions à. l'histoire des établissements danubiens. Rev. d'Hist. Comp. 1945. 7—71. 134 A rom. 'Ziläu' -äu végződése tanúsítja, hogy ezt a nevet a románok .a magyaroktól vették át. 135 L. a Documenta Valachorum Bp. 1941 térképmellékletét. 13e Anonymus szövegének kritikátlan felhasználása folytán többen Gelou tartományában egy román, vagy szláv-román államot képzelnek el, melynek határa a magyar állam felé a Meszes-kapunál lett volna. Ezt vallja az Anonymust teljesen félreismerő, politikai céljait alig leplező Gh. I. Brätianu (Tradifia istoricä despre íntemeierea statelor româneçti. Bucure^ti 1945. 195.), aki a Névtelennek a vlachokra vonatkozó értesüléseiben a népi hagyomány lenyomatát feltételezi. De ez. az elképzelés — mint ezt tanulmányunk részletesen bizonyítja — gyökeresen téves, következésképen Gelou tartományában lehetetlen egy reális román állam jelenlétét keresni. Brätianu annyit megenged, hogy Gelou személye esetleg nem is történeti valóság (poate fi sau nu о realitate istoricä), de az államisághoz mereven ragaszkodik. Sőt, A. Decei nyromán kiemeli Gelou országának teljes függetlenségét minden más hatalomtól, szembeállítva vele Menumorout és Glad függőségét a bolgároktól (194.). Egy ősi román állam jelenléte a magyar honfoglalás korabeli Erdélyben több okból nenij valószínű. Legelőször, mert erre Vonatkozó hiteles adat nincsen. (Anonymus gestájának megfelelő része nem hiteles történeti forrás.) Másodszor a vlachság társadalmi, politikai és művelődési fejlődési foka a X. században nem volt olyan, hogy önálló államalapítása lehetséges lett volna számára. Harmadszor, a legelső ismert államalakulat, amelyben a vlachságnak nem önálló, hanem csak fokozatosan csökkenő társszjrepe volt, a XII. századi bolgár-román császárság volt. Nacionalista román történészek megkísérelték egy más etnikai elemekre felépülő alsódunai alakulat vlach jellegének és ezáltal egy XI. századi vlach. államcsíra létezésének bizonyítását (N. Iorga, N. Bänescu és az ő nyomukon mások), de ezek a kísérletek meddőek marad-
