Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 75 Tuhutum és Gelou históriájának egyik legkiválóbb ismerője, C. A. Macartney lehetségesnek tartja, hogy Anonymus a Gelou-epizódot egy későbbi, talán a keresztes hadjáratra vonatkozó forrásból interpolálta, innen erednének a Picenati és -a Blasii népnévalakok is. Mégis valószínűbbnek tartja, hogy Gelou és vlachjai a XI. század előtti Gyula-hagyományból valók.13 ' Ezt a feltevést szerzője, sajnos, semmivel sem indokolja. A krónikákban Erdélyt a hagyomány szerint Gyula nem harccal foglalja el, illetve erről egy szó sem esik, még kevésbbé Erdély népéről, vagy ennek vezéréről. Ha a hagyomány valamit megőriz, akkor bizonyára a honfoglaló harcok, a szembenálló nép és fejedelme emlékét örökíti meg az utódok büszkeségére. El sem lehet képzelni, hogy éppen ezek a részek kopjanak ki a dicsőséges ősökre büszke utódok emlékéből. Anonymus elbeszéléséből a Gyula-hagyomány elemei tisztán kiválnak és nem keverednek a foglalás elbeszélésével. Macartney éppen a foglalás elbeszélését tartotta helyi hagyománynak,138 de ennek csinált voltát a fentiekben mi már részletesen kimutattuk. A Gyula-hagyományt Anonymus részben írott forrásokból, kisebb részben szájhagyományból ismerte (innen pl. Caroldu neve). Ami újat azonban ő a Gyula-hagyomány máshonnan ismert tényezőihez hozzá tud tenni, az éppen úgy puszta genealógia, minden epika nélkül, mint ahogyan az északerdélyi nemzetségi hagyományból is csak genealógiai adatokat és földrajzi neveket vett át. Ha pedig a Gyula-hagyomány magába foglalta volna a vlachokat és Gelout, akkor milyen okból nem vette fel őket Anonymus a 11. fejezet seregszemléjébe? A Gyulák uralma — mint fentebb láttuk — a Maros völgyére támaszkodott; a Gelou-motívumnak innen a Szamos völgyébe való áthelyezését esetleg Anonymusnak az északerdélyi nemzetségekkel való összefüggése magyarázhatná. De mivel hidalható át az általunk felhozott helynévi érvek támasztotta nehézség? tak. (Az erre vonatlkozó gazdag irodalom kritikái letárgyalását 1. Gyóni M. kitűnő tanulmányában: A paristrioni „államalakulatok'- itnikai jellege. Bp. 1942. A XIII. sz. második fele előtt a Dunától északra semilyen román államcsírát nem lehetett kimutatni. — Itt említjük meg, hogy a román nacionalista történetírás a román helynevek hiányát a szláv-román szimbiózis hipotézisével próbálta kipótolni. Ennek a tételnek az a lényege, hogy az Erdélyben fennmaradt szláv helynevek egy részét a román őslakosságra rárétegeződött és abba később beolvadt szláv jövevények hozták létre. Ez a politikai célzatú tan akkor keletkezett, amikor a helynévkutatás a Dunamedencében még gyermekcipőben is alig járt és így nem vett tudomást a helynévadás legelemibb szabályáról, hogy t. i. a jövevények átveszik a már létező helyneveket, egészen természetesen éppoly tiszteletben tartva a helyek létező neveit, mint akár a személyek tulajdonneveit. Egészen érthetetlen, hogy miért nevezték volna el a már létező települések neveit a szlávok és nem maguk a régebben ottélő románok. Abból pedig, hogy a románok szláv helyneveket őriztek meg, logikusan az következik, hogy a szlávok mind a településben, mind a névadásban megelőzték a románokat, akik azután a névanyagot szabályosan elsajátították. A kérdés nyelvészeti vonatkozásait a szakirodalom erősen vitatja; erre itt nem tartjuk szükségesnek kitérni. Csupán annyit jegyezünk meg, hogyt a szláv-román szimbiózis hipotézisének felállítására elsősorban éppen Anonymus megbízhatatlan szláv-román adata nyújtott ösztönzést. Minthogy a régebbi román történeti irodalom nem-csak Gelout, hanem Menumoroutot és Gelout is román fejedelmeknek tekintette, a szimbiózis tétele ezeknek területére is vonatkozott és vonatkozik a nyelvészeti müvekben ma is — nyilvánvaló ellentmondást] képviselve a román történeti irodalom mai álláspontjával, mely már csak Gelout tekinti románnak. 137 ,.B, when he uses this tradition, does not mention either Gelou or the Vlachs, and it is therefore not absolutely impossible that Anon, might have interpolated all references thereto from other and later source. If so, however, he used two sources, the Crusading (?) and another, as the variations in the name-forms prove. Prejudice apart, it is certainly more likely that the original Gyula tradition included Gelou and the Vlachs, as early as the 11th century." Studies 213. 138 1. m. 212.
