Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 59 dominikánus útleirónál, Philippe Musket História regum Francorum-ában,80 stb. Régebbi elbeszélő forrásainkban a vlach népnév, akárcsak hazai okleveleinkben, a Blachi típushoz tartozik, az újabb megszövegezésekben pedig a Vlachi típushoz. Tegyünk kísérletet a különbözőségek okának felderítésére. Feltűnő, hogy a sokszor említett népnévsorban К ,23 kivételesen Ulahi-1 ír. Az illető fejezetben К és V úgyszólván betű szerint egyeznek egymással, de V-nél mégis Vlachi-1 találunk. Különbség még köztük, hogy a névsorban a vlachok más és más helyen szerepelnek, V-nél a görögök után, K-nál a névsor végén, V a sor közepén a Teutonicis mellé helyezi az advenis jelzőt úgy, hogy esetleg az előtte álló vlachokra és görögökre is vonatkozhat; К az advenis-i a felsorolás végére teszi, úgyhogy a szlávokon kívül minden más nép a jövevények sorába kerül. Ha figyelembe vesszük, hogy An. 9, K/V 14, azonkívül Ricardus, a Chronicon Sitticense Magyarországot kifejezetten csak pascua Komanorumnak nevezik és népnévsort nem tartalmaznak, feltételeznünk kell, hogy ennek az egyezésnek közös oka: a közös forrás,' a régi gesta. A Blachi népnév szlávos Blasii változata a magyar és a francia Anonvnuisnál maradt fenn. Forrásuk nyomán mindketten hol a Blachi, hol a Blasii változatot használják. Ha a régi gestában a vlachokon kívül a többi népek is meg lettek volna említve, akkor a belőle merítő szövegekben nyilván ezeknek is nyoma volna. De minthogy nincsen, el kell fogadnunk, hogy a többi népek neve a XI. századi gesta keletkezésénél később került bele krónikánkba és Anonymus gestájába, mégpedig a magyar honfoglalás hagyományából. Ebből a körülményből fakad К 14 és 23 különbözősége a vlach népnevet illetően: míg az első helyen a régi gesta eredeti, a másodikon később bővített változata érvényesül. Hogy a 23. fejezetet К áz ellenőrzést szolgáló régi szövegben nem találta meg, az onnan látszik, hogy a 14. (és 21.) fejezetben a régies Blacki nevet hozza, míg a 23. fejezetben а XIII. századi minta újabbkeletű Vlachijából lett Ulahi-t. (V mindkét helyen egyöntetűen Vlachi-1 ír.) Racionalizáló hajlamának engedve К rendet teremt a névsorban, a szlávokat elfogadja ottlakóknak, mert ezt a hagyomány világosan tudta, a többit pedig mind advenáknak könyveli el, beleértve az Ulahi-t is, akiknek azonossága a Blachi-val, úgy látszik, elkerülte figyelmét. В és D 23 (csak itt) éppen úgy Ulachi-t hoz, tehát K-val egyező forrásra utal, ami nem más, mint а XIII. századi alapszöveg. V egyöntetű \'lachi-}a kétségtelenül XIV. századi uniformizinus és modernizmus. S 14 Ualachi—Ulahi-ja arra vall, hogy XIII mindenütt ezt a típust használta a vlachok jelölésére. К 14 itt egy régi szöveg alapján vissza-86 Az 1308-ból való* Anonymi Descriptio Europae Orientális-ban találjuk a vlah népnév_ többesszámának Blazi formáját a balkáni vlachokkal kapcsolatban (inter machedoniam et thesaliam est quidam populus walde magnus et spaciosus qui uocantur blazi et olim fuerunt romanorum pastores . . . Sed tandem ab ungaris inde expulsi, ad partes illas fugierunt), de néhány sorral lentebb már blachi a nevük (Terram enim horum blachorum etc.). /. т. 13 A Blas elnevezés Musketnél háromszor fordul elő, mindannyiszor balkáni, illetve Magyarországon kívüli vonatkozásban. 1. Ioannitiusszal kapcsolatban, aki „Sires des Blas et des Comins" (23.004. vers); 2. a latinokkal kapcsolatban, „que contre les Blas soit en gierre (29.950. v.): l\242-ben a vlachok megverik a tatárokat: „Que li rois' de la tiere as Blas, Les ot descomfis a un pas" (30.959. v.). G. Popa-Lisseanu: Românii in poezia medievata. Bue. 1935. 26—7. (Fontes Hist. Daco-Rom. III.) Talán nem távolodunk el erősen a valóságtól, ha feltételezzük, hogy Musket Blas-jainak forrása rokon azzal a forrással, amelyből Anonymus is merített. К S В, D V P С. 14. Blackis Ualachis Ulachis Vlachis C. 21. „ — — C. 23. Ulahis Vllachis Ulachis (12.) Ulachiis (sic) (19.) -(21.) Olachis
