Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 57 met szentelni az új államalakulatnak. A 9. és 11. fejezet még 1186 előtt keletkezett, amikor a szerző figyelmét még semmi sem hívta fel különösebben a korabeli vlachokra, talán még létezésükről sem igen tudott. A 24—27. és a 44. fejezeteket a bolgár-román császárság felállítása után írta, amikor már komoly tényezőként ismerte őket és az udvar értesülésein keresztül tudomása volt a bolgárok, vlaehok és a kúnok közti szoros összefüggésről.79 Nem lehetetlen, hogy balkáni hatásra megy vissza a 24. fejezel szlávos Ша.чй névalakja is. ilyenformán a korabeli népviszonyok hatása alatt, a régi gesta felfogásával határozott ellentétben (ez ugyanis csak a Dunántúlon ismert vlachokat) élesen elválasztotta a vlachokat a pastores Romanorumtól (holott a régi gestában ezek azonosak voltak) és a Dunántúlon kívül próbálta őket elhelyezni, mégpedig abban az irányban, amerre a román-vlach nép ténylegesen jelentkezett, a bolgárok, kúnok és besenyők társaságában. Régi hazai hagyományra azonban nem támaszkodhatott, mert ilyen kimutathatóan nem is létezett. Ha most végigtekintünk Magyarország minden jelentősebb területi egysége felett, akkor kitűnik, hogy a Duna—Tisza-köze, a Dunántúl, a Felvidék le van foglalva egy-egy hódító, egy-egy nép, egy-egy vezető számára. A népnévsor minden egyes tagja megtalálta a maga helyhezkötését, csupán a vlach nép nem. Anonymus hiába keresgélt a hagyomány értesülései közt, nem sikerült a vlach népről semmit sem megtudnia. De minthogy — Macartney; szavaival éive — Anonymus az az ember, aki szeret mirfdent megmagyarázni, a vlach-kérdést összekapcsolta a Magyarországból egyedül fennmaradó nagyobb tájegységgel, Erdéllyel és az Erdéllyel kapcsolatos magyar hagyománnyal, a Gyuláknak a régi magyar gestában fennmaradt történetével. Ezt az eljárást két körülmény írta elő majdnem parancsolólag. Az egyik az volt, hogy a Szemere nemzetség és Huba históriájának analógiájára itt is volt multat és történelmi tekintélyt kérő nemzetségi igény, a magukat Tuhutum vezértől származtató északerdélyi magyar nemzetségeké; a másik pedig az, hegy Frdélv déli szélén ebben az időben magyar szolgálatban is kezdtek feltünedezni az első könnyű fegyverzetű román segédcsapatok, sőt volt már Dél-Frdélyben „silva Blacofum ' is. Így történt, hogy a vlach nép megkapta lokalizálását és az északerdélyi magyar nemzetségek megkapták honfoglalói mivoltuk történeti igazolását. A megoldás történetietlen volt ugyan, de a magyarországi honfoglalás alaptörténetének felhasználásával kerek elbeszélést nyújtott és minden igényt kielégített. Igaz, hogy a vlaehok 1200 körül még csak Dél-Erdélyben laktak kimutathatólag, de a honfoglaló északerdélyi nemzetségeknek ellenfélre volt szükségük. Anonymus ezért kénytelen volt a vlachokat éppen Észak-Erdélyben szerepeltetni, ahol első történeti nyomuk ^sak 1285-ben jelentkezik. Ez nem az egyetlen eset Anonymüs gyakorlatában, mert mint láttuk, Szabolcsot egészen önkényesen egy etimológia kedvéért birtoklási földjéről, a dunántúli Fejér megyéből egyszerűen a Tiszántúlra helyezte. A krónika a Kis-Alfö!d Dunától északra eső részét Lélle! foglaltatja el. Mivel ezt a területet Anonymus családi hagyományok alapján Hubának juttatja, Léi apját, Tast a solti Tas község analógiája alapján az Árpádok szállásterületére helyezi, innen pedig ч nyírségi Tasvásár kedvéért Szabolccsal együtt a Tiszántúlra is elkúldi hódító útra, s mi több, az Ecsedi-láp vidéki Saruvárt minden jogcím nélkül Tas alapításának nyilvánítja. A. Macrinus—Gelou párhuzamból megoldatlan probléma még a d) pont: miért zaklatják a kúnok és a besenyők a románokat? A zaklatás macrinusi analógiája önként kínálkozott Anonymus * számára. A gestaszöveg nem határozza meg, hogy belföldi, vagy külföldi zaklatókTŐX van-e szó. Erdélynek kún lakossága tudomásunk szerint sohasem volt, besenyők azonban laktak a Persányi-hegvség 79 A prológust természetesen nem kell a szöveg előtt megírtnak tekinteni.
