Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
52 /i, tóth zoltán" Az Ineidentiát sokféleképen próbálták már magyarázni;5 2 mi csupán csak a húnkrónikás látása és elképzelése szerinti egyszerű tények megállapítására törekszünk. Macrinus. a római birodalom exponense, meghal a hunok elleni csatában, a német Detritus (natione Alamanus), bár nyíl fúródik homlokába, életben marad és Attila halála után ennek fiait intrikáival tönkreteszi. Az Ineidentia kivándorlói a húntörténet felfogása szerint rómaiak, a vlachok az ö pásztoraik; a vlachok önkéntesen Pannóniában maradnak. A régi gesta II. Géza-kori folytatását használó Anonymus szerint Attila halála után a rómaiaknak legelői vannak Pannóniában: „post mortem Alhile regis terrain Pannonié dicebant pascua esse eo, quod greges eorum in terra Pannonié pascebantur" és ,,que etiam primo fuisset terra Athile regis et morluo illo préoccupassent Romani principes terrain Pannonié usque ad Danubium, ubi eollocavissent pastores suos" (c. 9, 11.). A gesta intenciójának megfelelően (XIII: Vlachis, qui ipsorum colorti existere ac pastores; v. ö. Chron. Ung.-Pol. c. 3. in hac terra solummodo pastores et aratores morabanlur), Anonymus a „Blachi ac pastores Romanorum" kifejezést szinonimának fogta fel (Blachi ac [= qui et] pastores Romanorum). A krónika és Anonymus felfogása közi azonban törés is van, ugyanis az utóbbi szövegéből nem derül ki, hogy a rómaiak kivándoroltak volna Pannóniából, mert ez a kivándorlás a XIII. századi szerző adaléka. További zavart okoz az, hogy gestájának hátralévő részében Anonymus a pastores R'omanoruin alatt nem a vlachokat, hanem magukat a rómaiakat érti, akiktől az ő tudomása szerint előbb Attila és később a magyarok is a Dunántúlt elfoglalták. A rómaiakat Anonymus — a 48—49. fej. világos tanúsága szerint — határozottan a régi, a dunántúli Pannóniára lokalizálta, holott forrásának Pannóniája (XIII megerősítő tanúsága szerint) az újabb, a magyar Pannónia volt, mely Hungáriának szinonimája. Ez utóbbi Pannónia tükröződik egyébként An. 9-ben is, nyilván forrásának lenyomataként, míg a részletes szöveg szakít ezzel a fogalommal és visszatér az antik Pannónia fogalmára, sőt ez tapasztalható a ll-ben is: usque ad Danubium. (Egyébként Anonymus a két Pannónia-fogalmat váltogatva, határozatlanul használta.) Az eltérés indítóoka az, hogy amikor Anonymus a 9. és 11. fejezet seregszemléjét írta, reálisan még semmit sem ismert a román népről. (Gestájából lenyomozható szemhatára úgyszólván kizárólag olyan területekre ér el, ahol románok az ő korában nem lakhattak.) Éppen ezért minden különösebb változtatás nélkül képviselte forrása szellemét, egy népnek jelezve a vlachokat és a pastores Romsnorumot és a Dunántúlra korlátozva a rómaiak uralmát. Mikor azonban a Gladról és a Gclouról szóló történeteket írta, feltétlenül jóval későbbi időben, az aszenida birodalom felemelkedése következtében és könnyű fegyverzetű román segédcsapatokról szerzett értesülései következtében az ismeretlen vlach nép testetlen értesülésből a valósághoz közelebb eső fogalommá vált elméjében, melyet egyáltalán nem a Dunántúlon, hanem Magyarország délkeleti szélein és az aszenida birodalom irányában ' fekvő részeken tapasztalhatom meg. A régi forrásban szereplő ,,Blachi ас pastores Romanorum" kötőszavát megőrizte, mert utólag elválasztólag ef-nek, nem ppdig magyarázólag qui ef-nek értelmezte, mint korábban tette, a pastores Romanorumot pedig egyszerűen Romani-nak tekintette, viszont a más népnek megismert vlachokkal most már külön foglalkozott. Attila halála után K/XIV 23 a szlávokat, görögöket, vlachokat. messianusokat és a németeket sorolja fel. Bár Anonymus népnévsora csak a szlávokat, bolgárokat, vlachokat és a rómaiak pásztorait tünteti fel (c. 9.), a honfoglalás részletes történetében mégis ugyanazokat a népeket szerepelteti, mint a régi gesta. Lássuk ezeket a népeket sorjában. 52 Domanovszky S. és Eckhardt S. a longobárdok Itáliába vándorlására gondolnak. (SRH I. 269. 1. 4. j.; Századok, 1928. 614—7.)
