Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 53 A Teutonici, mint a húntörténet szerzőjének toldaléka,53 természetszerűlep kiesik a számításból.5 4 A szlávok a krónikában meglepően csekély szerepet játszanak, nevük is csak kétszer fordul elő, az említett népnévsorban és Szent István ellenfele Keanusnál, aki „dux Bulgarorum et Sclavorum" (V 66, К 4-3). Anonymusnál már nagyobb szerepet játszanak, az ország különféle vidékein felbukkannak, így Ungvár és Munkács környékén (2, 12), a Duna— Tisza-közén, ahová a bulgárokkal együtt Keanus magnus telepíti be őket (11, 12), a Felvidéken Huba históriájával kapcsolatban (33, 35, 36) és Csongrád vidékén (40). Feltűnő azonban, hogy a Dunántúlon csak a Rába és a Rábca környékén emlegeti őket (50), míg másutt a rómaiakat szerepelteti, holott a Dunántúl erős szlovén népessége nem kétséges.55 A szlávok előtérbe helyezése a Névtelennél a hagyománynak köszönhető. A Messiani (= Moesia lakói) a régi gesta felfogása szerint a bolgárok lehettek, Mvaoí néven szerepelnek a bizánci irodalomban.5 0 Szent László korában Messia Magyarországon Bulgáriát jelentett.5 7 A messianusok elleni harc emléke megmaradt a krónikában. Léi vezér, akinek a Zuard nemzetség a leszármazója, „circa Golgocha (= Galgóc) primitus habitans, exinde Messianis et Boemis exstirpalis, tandem in Nittriae saepius fertur habitassé." (K 32).iS Anonymusnál Zuard egyaránt harcol délen a bolgár vonatkozású Glad ellen és északon a nyitravidéki szlávok (és csehek) ellen, megerősítve ezzel a vezérek korára К értesülésének helyességét. XIV 32 azonban a Messiani-t és a Boemi-t tévesen azonosítja: „qui Messianos, scilicet Bohemicos de partibus Colgate expulit". A messianusok alatt tehát tulajdonképen bolgárokat kell érteni, akik Szent István alatt és után Bulgari néven szerepelnek (K 42, 73; XIV 62, 66, 67, 104, 105, 108); Anonymusnál vezető szerepet játszanak, maga a főhős, Salanus is bolgár. A Messianus = Bulgarus tétel megerősítését olvassuk ki Árpád követének Salanushoz intézett soraiból, aki a régi gesta népnévsorára hivatkozik: precepimus domino vestro duci Salano, ut dimissa nostra terra celerrimo cursu terram Bulgarorum eat, unde preavus suus descenderat mortuo Athila rege atthavo (sic) nostro" (c. 38.). A régi gestához közelálló forrást használó francia dominikánus útleírónál olvassuk: „Et est notandum, quod regnum vngariae olim non dicebatur vngaria, sed messia et panonia.. . Panoni autem, qui inhabitabant tunc panoniam, omnes erant pastores romanorum, et habebant super se decem reges potentes in tota messia et panonia."59 A Magyarországot nem közvetlen tapasztalatból, hanem írott forrásokból ismerő útleíró népnévfogalma világosan területi és nem etnikai jellegű (panoni, qui inhabitabant tunc panoniam), ennélfogva Messia és a Messiani a korabeli Ungaria határain belül kellett, 'hogy legyen. Ez pedig nem a régi Pannónia, a Dunántúl, hanem az a terület és népe lesz, amelyen a honfoglaláskor a bolgárok voltak az urak. Erre sok jel mutat, már Theophanesnél olvassuk, hogy 53 „Teutonici, certainly come from the H. С. and were added, by X (XIII) (advenae of course means that they were settled as guests'),." Macartney: Studies 161. 1. 138. j. 54 Ebbe a kategóriába tartozik Detritus is, aki „natione Alamanus". An. csak birodalmi németekről ír. V. ö. с. 1, 15, 48, 55 és 57. 55 Szerepelnek még külföldi szlávok is. akiket nem illet ezzel az összefoglaló névvel: Rutheni, Boemi, Poloni. V. ö. terra Rachy c. 45. 56 А XI—XV. sz.-ban általánosan használt archaizáló kifejezés. Gy. Moravcsik: Bgzantinoturcica. II. Bp. 1943. 180. 57 Szent László magát „Ungarorum et Messie rex"-nek is nevezte. Fraknói V.: Szent László levele a montecassinói apáthoz. Bp. 1901. 3. 58 A csehek korszerűtlen szerepeltetése a honfoglalás korában a morvák helyett a XI. századi szerkesztésre utal. Innen veszi őket nyilván An. is. 59 Anonymi Descriptio Europae Orientalis. Ed. O. Górka. Cracoviae 1916. 43. A' magyar forrásokkal való összefüggését megállapította Deér J.: Ungarn in der Descriptio Europae Orientalis. MÖIG XLV. 1931. 1. kk
