Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
84 /I, TÓTH ZOLTÁN" Gelou tehát nem történeti, nem a hagyományból megismert személy. Létét Anonymus etimologizáló képzeletének és szerkesztői tevékenységének köszönheti, akit az északerdélyi magyar nemzetségek honfoglalási ellenségszükségletének kielégítésére — a többi honfoglaláskori ellenfél esetéhez hasonlóan helynévből — a Gyalu helynévből személyesített meg. Jellemvonásait a honfoglalás alapelbeszéléséből vette, a vlachok zaklatóit, a kunokat és a besenyőket egy ismeretlen, valamelyik keresztes hadjáratra vonatkozó nyugati eredetű latin forrás balkáni vonatkozásaiból kölcsönözte, végül egész történetét a magyar honfoglalás alapelbeszélésének típusából és variánsaiból építette fel. Ezzel elérkeztünk a Tuhutum—Gelou-história hagyományelemei vizsgálatának végére. Eredményül kimondhatjuk, hogy epikai-mondai hagyományt nem találtunk benne, csak északerdélyi és innen Magyarországba átszármazott nemzetségek genealógiai hagyományát. A história elbeszélő része teljesen irodalmi jellegű, részben a régi gestára, részben Anonymus saját gestájára, részben pedig egy ismeretlen nyugati eredetű latin forrásra megy vissza és a gestából, illetve a nemzetségi hagyományból vett földrajzi nevek köré van felépítve. Valóságos románoknak a jelenlétét a kérdéses területen a kritika világánál nem lehetett kimutatni. Tuhutum és Gelou históriájából történetileg hiteles anyagnak úgyszólván csak az északerdélyi magyar nemzetségekre vonatkozó adatokat lehet elfogadni, vagyis azt, amiről Anonymus is konkréten értesült és konkréten adott vissza. Az erdélyi magyar honfoglalás lefolyásának elbeszélését ilyen körülmények közt nem tekinthetjük hitelesnek. Ami a románokat illeti, Gelou birtokain semmiesetre sem lakhattak, de nagyon valószínű, hogy Anonymusnak tudomása volt a magyar hadseregben szolgáló könnyű fegyverzetű segédcsapatokról,'amelyeknek délerdélyi származását sem írott forrásaink, sem helyneveink tanúsága nem zárja ki. Anonymus értesülései a vlachokról azonban ennél nagyobb mértékben a bolgár-vlach császárság népével vannak összefüggésben.16 1 INOKAI TÓTH ZOLTÁN megmagyarázza — a Gyaló alapján; hátránya, hogy a Gyeié variánsra csak a vitatott anonymusi alakokban talál példát Utóbbiakat Németh Gy. nyomán (Die Inschriften (tes Schatzes von Nagy-Szent-Miklós. Bp.-Lz. 1032. 56—7.1 a besenyő-kún ja > ja fejlődésből magyarázza. Kniezsa a Gyaló szn.-et a török jal- igéből (pl. jal-maq 'verbrennen (Gesicht durch die Sonne), entbrennen (Feuer), sich entzünden (die Wunde)' származtatja (Pseudorum, 14t—5 ). Pais D. (SRH I. 67. 1.) három török megoldási javaslatot is megpendít a nélkül, hogy bármelyik mellé határozottan elkötelezné magát. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a Gyalu névben a magyar gyala 'ignavus, inops, vilís', vagy a ggatáz 'obtrectat' rejtőzne és összefüggésben volna a „viliores homines" kifejezéssel, mint ahogyan Pais feltételezi. 161 Tudomásom szerint. Györffy György tanulmányban készül bizonyítani, hogy XIII szerzője részletesen használta Anonymus szövegét. Amennyiben ez a tétel igazolódik, a honfoglalás csatajelenete nem a régi gestából való, hanem Anonymus szerzeménye, melyet XIII szerzője tőle vett át.
