Századok – 1945-1946

Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85

KÉT VILÁG HATÁRÁN FEJEZET A MAGYAR FELVILÁGOSODÁS TÖRTÉNETÉBŐL. 1750 augusztusában a rendes szokás szerint felavatták a nagyszombati egyetem dísztermében a filozófia magistereit. A bölcsészeti kar „kiérdemesült" professzora, Páter Schmidthauer András „ékesítette a szabad mesterségek és a filozófia utolsó borostyánjával" éppen most végzett tanítványait, a kar harmadévet végzett hallgatóit. Az avatás a szokásos ünnepélyes formák közt foly le. Megtörtént a dékánnál való jelentkezés, bemutatták őket az egyetem kancellárjának, letették az esküt a szeplőtelen fogantatás hittételére, sikerrel kiállották az utolsó vizsgákat is. Most azután az avatás napján megkapták a kancellártól a már csak puszta formasággá vált közbülső fokozatot, a licenciát, majd a promoveáló professzor kezéből átvették a doktori jelvényeket: piros selyem köpönyeget, négyszögletes, vörös doktori kalapot, gyűrűt, könyvet. Elhangzottak az ünnepélyes beszédek is, megtörtént a nyilvános vitatkozásra kiírt tételek kifejtése, az új doktorok (magisterek) hálaadása Istennek. Minden úgy történt, mint máskor, évtizedek óla, egy tudományt és hagyományt tisztelő, fényt, pompát, ünnepélyességet, pátoszt kedvelő korban.1 Az; ünnepségen megjelentek közt kiosztották azt a kis könyvecskét is, amelyet, ugyanúgy mint egyéb hasonló alkalmakkor, a nagyszombati gimnázium legfelsőbb osztályának tanulói, a rhetorok ajánlottak fel az avatottak tiszteletére. Nemsokára ők maguk lépnek majd nyomdokaikba. Mintha a XVII. század közepe óta semmi sem változott volna a világ szellemi életében, vagy legalább is mintha az ország első és legnagyobb főiskolája egyáltalán nem vett volna tudomást arról a nagy szellemi átalakulásról, azokról a szenvedélyes világnézeti és tudományos harcokról, amelyek Európát már egy évszázad óta mind erősebben betöltötték. A formák változatlanok, a felszín nyugodt. De vájjon a merev, tradicionális külső halott szellemet is takar-e? 1 A doktoravatásokról 1.: Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története. Budapest, 1935. (A kir. m. Pázmány P.-tudományegyetem története IV. kötet.) 58—60. 1. — Az avatások ünnepélyessége 1753-ban szűnt meg. (L. u. o. 62. 1.)