Századok – 1945-1946
Ismertetések - Bacsinszky Tivadar: Orosz-ruszin kapcsolatok a XIX. század közepén. Ism.: Perényi József 289
ISMERTETÉSEK 289 sebb eseményről, de egyik mellett sem időz hosszasabban és a korabeli hírlapokból nemigen ás elő olyan anyagot, amit a kérdéssel foglalkozók már korábban nem ismertek volna. Egy rövidebbre fogott kor sajtótörténetének feldolgozása egész biztosan több eredménnyel járt volna A magunk részéről pl. éppen elég nagy feladatnak Háltuk volna Stúr lapjának, a Slovenskie Národnie Noviny-nek (SNN) a feldolgozását, amivel az előttünk fekvő dolgozat túlságosan röviden végez. Stúr szerepe a szlovák nacionalizmus kialakulásában minden későbbi szlovák ébresztőénél jelentősebb és a slúri újságírás időszaka, a 40-es évek — Krcméry találóan a „nemzeti koncentráció" korának nevezi — egymagukban is bőséges anyagot adtak volna a kutatónak. A szerző dolgozata elfelejti megemlíteni, mikor indult meg Stúr újságja, nem emlékezik meg a lap munkatársairól (Závodník, Holéek, Gerometta, Soltész, Andrascik stb.). Az SNN-ban folytak le a nagy nyelvi harcok, itt hirdette meg számos cikkében Stúr a szlovák gyakorlati munka programmját és e cikkek a mai szlovákság történeti katekizmusai. Sajnos, a szlovák történetnek erről a rendkívül mozgalmas periódusáról nem tájékoztat e munka, amely vezető szempontként a szlovákságnak a magyar állameszméhez való viszonyulását tartja szem előtt. Ebben az esetben viszont hiányzik Stúrnak 1848. május 4-én a SNN-ban megjelent összegező cikke, amelyben végérvényesen tisztázni kívánja a szlovákság viszonyát a magyar államhoz. A munka ilyen hiányosságai onnan származnak, hogy a szerző szintézisre törekedett és a kérdések apró részletességű kivizsgálása helyett inkább a XIX. század folyamán kialakuló általános szlovák magatartást iparkodott érzékeltetni. Ezt a célját el is érte. Munkája segítségével bárki nyomon követheti a szlovák politikai éllet fejlődését, annak halványodó magyarbarát tendenciáját („új iskola") és a 60-as években erőrekapó pánszláv törekvéseket. A Pest'budinské Vedomosti és a Národnie Noviny ismertetése sok érdekes adatra utal és az utalások alapján megkönnyíti a forrásokhoz való közvetlen hozzáférést. A tanulmány befejezésében igen sikerülten rajzolódik ki a szlovák újságírás két vezető egyéniségének: az irreális és álmodó típusú Vajanskynak és a reálpolitikus Hodzának jellegzetes profilja. KOVÁCS ENDRE BACSINSZKY TIVADAR: OROSZ-RUSZIN KAPCSOLATOK A XIX. SZAZAD KÖZEPÉN. Ungvár 1942, Szerző, 108 1. 8°. — (A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Keleteurópai Történeti Intézetének kiadványai 6.) A régi Magyarország nemzetiségei közül aránylag a ruszinokkal foglalkoztak a legkevesebbet. Magyarnyelvű irodalom jóformán nincs is. Ami megjelent róluk, az mind vagy orosz, vagy ukrán, vagy cseh nyelven íródott, de mindez a ruszin nép történetének csak egyes epizódjait világítja meg. Ezek közé tartozik B. könyve is. Helyesebb lett volna talán, ha müve címében oroszruszin irodalmi kapcsolatokról beszél, mert hisz könyvének tárgya tulajdonképen Duchnovics, Janovics és néhány más multszázadbeli ruszin íróember műveinek analízise. B. emez írók alapján igyekszik vázolni a XIX. század közepén egyre erősödő irodalmi pánszlávizmust, mely idővel russzofilizmusba megy át. Az orosz és ukrán irányzat állandó küzdelmet vív egymással, melyből végül is az orosz irány kerül ki győztesen. Ez természetes is, hisz az egykorú orosz irodalom legális, de inkább illegális úton ismertté válik a ruszin írók előtt és e virágkorát élő irodalom remekműveivel szemben az ukrán irányzat hasonlót nem tud felmutatni. Természetesen Oroszország politikai vonzóereje legalább ugyanolyan hatást gyakorol a ruszinokra, mint irodalma, melyhez az 1849. évi orosz fegyveres beavatkozás reális alapot látszik nyújtani. Ugyanazon jelenséggel találkozunk itt, mint Magyarország többi szláv nemzetiségénél és a balkáni szlávoknál. A ruszinok esetében azonban még számításba kell veni az oroszokkal1 való nagyon közeli faji és nyelvi rokonságot is, mely a russzofil irányzat hatását sokszorosára fokozta. Kár, hogy B. nem állítja művét kissé szélesebb keretekbe, mert a magyar közönség többsége számára, amely hasonló kérdésekkel még nem foglalkozott, érthetetlen ebben a formában, vagy legalábbis unalmasnak tűnik fel. Kívánatos volna, ha a szerző megírná a vázolt fejlődés előzményeit is, melyekről jelen munkájában csak nagy vonalakban emlékezik meg. PERÉNYI JÓZSEF 1!)
