Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
tuhutum és gelou 81 idézte „eskü" motívuma jól beleillett a honfoglalás elbeszélésének előírásos meghódolási motívumába és szervesen beleilleszkedett az erdélyi honfoglalas előadásába; a hagyományhoz és a történeti valósághoz azonban semmi köze sincsen.14 9 Fentebb már részletesen szóltunk róla, hogy milyen szerkesztési szükségszerűség késztette Anonymust arra, hogy Tuhutummal a vlach népet állítsa szembe, holott az ftott és beszélt hagyomány erről nem tudott, sőt mint láttuk, a vlachok jelenlétének Gelou birodalmában nemcsak a honfoglalás, hanem Anonymus korában is komoly kizáró okai vannak. Honnan vette akkor Gelou nevét? Alakjának egy összetevőjére, a krónikában Macrinusnak nevezett honfoglalási ellenfélre, már többszörösen rámutattunk. Anonymus etimologizáló hajlamát ismerve és meggondolva azt a körülményt, hogy helyneveket gyakran megszemélyesít, s ezek közül nem egy éppen várnév megelevenítése (La táblázatot), akkor a legnagyobb mértékben valószínű, hogy az a Gelou, aki „ad castrum suum iuxta fluvium Zomus positum" menekül és akit üldözői „iuxta fluvium Copus interfecerunt", nevét a Kapus torkolatához egészen közel fekvő Gyalu várától nyerte. Ez a legteljesebb összhangban van Anonymus elképzelésével, mely szerint kiemelkedő személyek saját nevükről nevezik el saját alapítású váraikat (Szabolcs, Tasvásár, Curzan, Bars, Borsod). Gelou esetében ezek szerint tehát helységnévből kikövetkeztetett személynévről van szó. A honfoglalás ellenséges vezéreinek nevét Anonymus más esetekben is etimologizálással teremtette elő. Már a régi kutatók is felfigyeltek rá, hogy az ellenfeleknek a neveit a hagyomány nem őrizte meg, a régi gesta és a krónikák — Szvatoplukot kivéve — nem is említik őket névszerint, sőt nem is foglalkoznak velük, tehát Anonymus egész előadása, beleértve az ellenség vezéreinek neveit is, általában koholmány.15 0 Ezt a felfogást csekély megszorítással mi is magunkévá tesszük. A Zobor név a híres Zoborhegyi apátság 149 Az etimológián Sevillai Isidorustól kezdve kedvelt kellékei voltak a középkori történetírásnak. Kétségtelen, hogy Ancnymus előtti elbeszélő forrásaink sem vetették meg őket, bizonyság rá pl. a Vértes (XIV 90, An. 50.), a Budavár — Ecilburg (XIV/K 13, An. 1.) és az Almus — Almos (XIV 20, An. 3.) etimológiák. A Vérbulcsu etim. К eredeti magyarázatának tűnik fel (33.; v. ö. Domanovszky: Kézai 80, 138 és An 53: Bulsuu vir sanguinis), ugyanő a Vértes etimológiát a Bársonyos etimológiával cseréli fel (57.). A Hung — Hungari etimológia, bár csak К 25-ben található meg Anonymuson kívül, valószínűleg mégsem Anonymusból való, mert a két elbeszélés elütő egymástól. (Domanovszky: Kézai 78. 1. 1. j.) Itt jegyezzük meg, hogy Anonymus magyarjai készen találják Ungvárt és megostromolván beveszik, az Ung-folyó pedig említve sincs, míg Kézainál erről kapják nevüket (A quo quidem fluvio Hungari . . sunt vocati; An. 2. Hungari dicti sunt a Castro Hungu). A húntörténet szerzője nagy buzgalommal szerkeszt etimológiákat: Cato — Cutona (XIV/K 17), Dempti — exempti és üenti — dentosi (6), Keve — Keveháza (9), Strozburg — Argentina (Hl), ispán — Ispania (12). Ide tartozik a Simburg — Septem Castra etimológia is (26). V. ö még Ladislaus — Laos -f- dos (XIV 131, Szent László leg. 2.). 150 Így m ár Roesler R. is: Bomäniscbc Studien. Leipzig 1871. 201. Hóman В.: „Glád személye épp annyi hitelt érdemel, mint Zobor, Szálán, Mén-Marót, avagy Gyeló." Turul, 1912. 100. 6
