Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 77 Zsombor-nemzetség egyik fontosabb birtoktestének központját, melyről magát a nemzetség egyik ága Eskülleinek nevezte, Anonymus minden elbeszélő elem nélkül ismerte meg, s a név hangzása után valamilyen esküre látott benne célzást. Ezt a mindeneket megmagyarázni szerelő Anonymus úgy értelmezte, hogy ez az a hely, ahol a legyőzött lakosok Gelou halála utjui Tuhutumnak hűséget esküdtek. Anonymus ezt mindenesetre a hagyomány nyomán írta volna meg, ha lett volna ilyen hagyomány, de minthogy nem volt, a meghódolást és az esküt saját műve hasonló eseteinek típusára szabta, szorosan követve a ruthéniai kún vezérek megliódolásának és esküjének (c. 10.) mikéntjét. Erről a részről pedig tudnunk kell, hogy szintén nem történeti hagyományra épül fel, hanem a vérszerződés (c. 5.) parafrázisa.143 Itt tehát ismét a típusban való látás és szerkesztés egyik jellegzetes esetével állunk szemben. Az önkéntes meghódolás motívuma Pannónia meghódítása leírásánál sorozatosan visszatérő alkalom. A vérszerződés eskümotívumát Anonymus először a kúnok (kabarok) csatlakozása puszta adatának megmagyarázására és kiszínezésére használja fel, ugyanazon ritus (Ex hodierna die stb.) alkalmazásával,144 majd amikor az Esküllő név az eskü fogalmát idézte, megmagyarázására a jól bevált receptet újból felhasználta. Világos, hogy hagyományról sem a kún kapitányokkal, sem az erdélyi népekkel kapcsolatban nem lehet szó; ez utóbbi esetet Anonymus tipikus népies etimologizálása és saját müve egy más vonatkozású részletének irodalmi alkalmazása magyarázza meg. Mindez egyáltalán nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy Anonymus módszerei közt mind a típusos sokszorosítás, mind a népies etimologizálás sűrűn előfordul. Pauler Gyula éles szemmel felismerte,14 5 hogy a Névteien „etimologizálása ... lényegileg nem más, mint az irány, mely jelenleg a nyelvtudomány segélyével véli megfejthetni a történelem rejtélyeit". És valóban Anonymus számos esetben megkísérli megeleveníteni a helyneveket, megszemélyesíti őket és epikát kanyarít köréjük. Bár a téma a legrészletesebb tárgyalást is megérdemelné, elégedjünk meg ezen a helyen Anonymus etimológiáinak osztályozásával és néhány etimológiája elemzésével: I. Népnévmagyarázat 1. Személynévből: C. 4. gens illa a Magog rege vocata est Moger. Ugyanő itt a küllő alatt mégis inkább kölyüt, kallót, törőt, tehát malmot éri. Bátky Zs. szerint ős -j- küllő = Nagyküllő = Nagyharkály. MNy, 1927. 217. Pais D. török eredetűnek tartja és az eskü-bői származtatja. SRH I. 68. 1. 1. j. Kniezsa E.-t párhuzamos magyar-német helynévadásnak tekinti. Keletmagy. lm. 225. A román Aftileu átvétel a magyarból. 143 L. a IV. mell.-et: 44. 1. A vérszerződés leírása közismerten tipikus lenyomata a XII. századvég magyar közjogi felfogásának. 144 Deér J.: i. m. 179. 145 Századok, 1877. 380
