Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
76 /I, tóth zoltán" Mint láttuk, az északerdélyi honfoglaló nemzetségek területén nem lakhattak románok, csak szlávok. Gelou és vlachjai szerepeltetésének valami más oka kell, hogy legyen. Mielőtt erre rátérnénk, tisztáznunk kell egy jelenséget, melyben Macartney a hagyomány hitelességének bizonyítékát véli felismerni, s ez az Esküllő-eskü etimológia. Szerinte az Esküllő név is az eredeti Gyula-hagyományhoz tartozott volna és jelentése „az eskü helye" (the place of the oath) lenne. Egy ilyen hagyomány hitelességét szerinte nemcsak az a körülmény igazolná, hogy Gyula Árpád vezértől függetlenül hódítja meg Erdélyt, hanem az is, hogy a hűségesküt is függetlenül, Árpád felsőbbsége nélkül veszi be.13a Mindenekelőtt szögezzük le, hogy az Esküllő-motívum és maga a meghódoló nép esküje nem tartozik hozzá bizonyítottan a Gyulahagyományhoz, sőt még jjz is kérdéses, hogy egyáltalán a hagyományhoz tartozik-e. Másodszor az Esküllő „eskü helye" etimológia helyessége sincsen bizonyítva. Gyula függetlenségi törekvése a központi hatalommal szemben jól ismert, kétségtelen hitelű történelmi tény. Ellenben Tuhutum függetlensége Árpádtól Macartney tarthatatlan állítása, hiszen4 Anonymus szerint az volt a vágya, „quod si posse esset per gratiain ducis Arpad domini sin'140 terram Ultrasiluanam sibi et suis posteris acquireret. Quod et sie factum fuit postea . .." (c. 24.) és „Tuhutum . . . misit legatos suos ad ducem Arpad, ut sibi licentiam daret ultra silvas eundi contra Gelou ducem pugnare. Dux vero Arpad inito consilio voluntatem Tuhutum laudavit et ei licentiam ultra silvas eundi contra Geiou pugnare concessit" (с. 26.). Ez minden, csak éppen nem Erdélynek Árpádtól független elfoglalása. Ha Erdély elfoglalásának leírására Anonymus a valóságos Gyula-hagyományt vette volna mintául, akker semmiesetre sem foglalná el Tuhutum félreérthetetlenül a vazallus szerepét szeniorával, Árpáddal! szemben, mint ahogyan szerzőnk a maga korának szemlélete alapján őket beállította.141 Nagyon valószínű, hogy Anonymus nem tudott többet a Gyulákról írott forrásaiból, mint amennyiről К értesít bennünket röviden, t. i. hogy az első Gyula előbb Pannónia meghódításában v.ett részt és csak azután költözött be Erdélybe. Ez indokolta Tuhutumnak Szabolccsal és Tassal való összekapcsolását is. Az erdélyi nép meghódolásának és az eskünek az elbeszélő hagyományhoz semmi köze sincsen. Az Eskiillő nevet,14 2 mint a /. m. 243. 1. 55. j. 140 V. ö. c. 20: „nullus credebat se posse vivere, nisi per gratiam Árpad". A per gratiam ducis kitétel „az uralkodó és a fidélisé között olyan viszonyfennállását tételezi fel, mely a magyar állam fejlődésének csak egy magasabb fokán volt megtalálható". Szilágyi L.: Az Anongnms-kérdés revíziója. Századok, 1937. 44. (V. ö. 45. is.) „А XII. századra már teljesen kialakul az adományrendszer alapjául szolgáló felfogás, mely szerint a hívek szolgálatának ellenérték« a fejedelmi kegy, az alattvalói hűségnek jutalma a királyi ajándék." Deér J.: l'ogány magyarság — keresztény magyarság. Bp. 1938. 172. 141 Ismeretes, hogy Anonymus a honfoglalóknak Árpáddal egészen korszerűtlenül a XII. sz. szellemében adományoztat földeket. Felfogását érdekesen tükrözik Csanád megadományozlatásálioz fűzött szavai: „sicut enim mos est bonorum dominorum suos fidèles remunerare" (c. 1(1.). 142 Az es -f- küllő összetételben az es — ó's-sel, mely régen nagyol is jelen, tett. Horger A.: MNy, 1905. 368—70. A küllő egy madárfajta, de ez nem fecske, amint Karácsonyi J. a helység német „Schwalbendorf" neve alapján gondolta (Kath. Szle, 1896. 456. kk.), hanem harkály. (Viski K.: MNy, 1905, 457—9.)
