Századok – 1945-1946

Hírek - Madzsar Imre † Nekr. Domanovszky Sándortól 306

'306 HÍREK et — csak egy kis, összefoglaló tanulmánya jelent meg 1023-ban a ruténség" múltjáról, főkép gazdasági viszonyairól —, de neki köszönhetjük a munkácsi görög katolikus püspökség monumentális történelmét és oklevéltárát, amely tulajdonkép magában foglalja a ruténség egész egyházi történetét. Hogy élete főcélját nem tudta megvalósítani, annak az a magyarázata, hogy magasabb tudományos érdekből sok oly feladatot kellett — még áldozatok árán is — vállalnia, amelyeknek megoldásához egyedül ő rendelkezett megfelelő nyelv-és tárgyismerettel. Thallóczy Lajos gyakran vitte magával hazai és külföldi levéltári kutatóútjaira, és sok más munka mellett rábízta a horvát véghelyek oklevéltárának kiadását. Az Akadémia felkérésére ő válogatta ki és adta ki Jagiccsal a honfoglalás szláv forrásait, később ő állította össze s fordította le az orosz évkönyvek magyarvonatkozású részeit. Amikor száműzött egyetemével Pécsre került, mint vérbeli historikus nagy érdeklődéssel fordult az ősi város múltja felé és több becses tanulmánnyal gazdagította a Pécsre vonatkozó szegényes történetirodalmat. Bár a pozitivizmus korának volt a neveltje, szemléletmódja mégsem volt egyoldalú és szükkörű. Teológiai stúdiumai kitágították szemhatárát; a gyermek- és ifjúkor falun eltöltött évei az élet realitásai, a gazdasági viszonyok iránt tették fogékonnyá; a bécsi évek pedig a bel- és külpolitika nagy kérdéseivel szemben élesítették meg látását. Mindig s mindenütt az eleven, mozgó életet látta és kereste, az embert, a maga lelkével, örömeivel, bajaival, vágyaival. E mellett erős képzelőerővel megáldott jóízű elbeszélő is volt. írásait, amelyeknek mindig volt valami különös egyéni ízük, szélesebb körök is élvezettel olvashatlák. De Hodinka nemcsak kiváló tudós volt, hanem nagyon melegszívű, megértő jó ember és kitűnő pedagógus is egyszersmind. Emléke tehát nemcsak munkáiban, hanem sokak szívében is szerető, hálás kegyelettel fog élni. De neve akkor sem fog feledésbe merülni, ha majd eltűnik már az a nemzedék, amely közvetlenül ismerte még és tanult töle. Hagyatékában egy hosszú életen át végtelen szorgalommal és szeretettel gyűjtött hatalmas és rendkívül értékes anyag maradt ránk, s azok a publikációk, amelyek a jobb idők beköszöntével ennek a felhasználásával megindulnak, emlékét újból meg újból felelevenítik majd a következő történésznemzedékek számára. HOLUB JÓZSEF (PÉCS) MADZSAB IMRE 1878—1946 Mióta a Századok szavát utoljára hallathatta, régibb történetírói gárdánk igen sok értékes munkása hagyta el a történeti kutatás műhelyét. Sorukban a legértékesebbek közé tartozott Madzsar Imre. A tudományos életben és a tanügyi pályán fontos pozíciókat töltött be. Az Eötvös József kollégiumban 25 évig volt a történelem szakjának vezetőtanára, középiskolai viszonylatban különösen az a közel két évtized a legszámottevőbb, amikor az Országos Közoktatási Tanács titkársága nyomta vállait. A Pázmány-egyetemnek c. rk. tanára, a Tudományos Akadémiának rendes tagja volt és külföldön is hallatta szavát idegen nyelven megjelent jeles tanulmányokkal. Akadémiai rendes tagsági székfoglalója alkalmából, az elnöki székből öt üdvözlő Kornis Gyula úgy jellemezte, mint aki az elsők közé tartozott, akik nálunk szaktudományuk magasabb elvi szempontjaira és ismeretelméleti előfeltételeire ráeszméltek. Sovány történetfilozófiai irodalmunknak ő volt a legeredetibb és legmélyebben gondolkodó munkása. De ha Madzsart jellemezni akarjuk, nem elég hivatali és közéleti munkáját említenünk. Ez a halkszavú, szerény ember nem kifelé élt. Sohasem kereste a szereplést, munkáival sein az volt a célja, hogy sikert arasson. Amit írt, annak kidolgozására belső lelki szükség hajtotta. Problémáit a napi munkájában való elmélyedés szabta meg. Azok a kérdések vonzották, amelyeknél nem tudott megnyugodni az uralkodó szemléletben. A hiány, vagy a tévedés sarkalták, hogy önmagát helytálló meg1-