Századok – 1945-1946

Ismertetések - Lakatos Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848–1918. Ism.: Mérei Gyula 286

ISMERTETÉSEK 87 nek a többi társadalmi osztálytól és a középosztállyal csupán hanyatló tagjaik révén tartják az összeköttetést. A gentryvé alakult birtokos nemesség zárt i endet alkot és teljes vezetőszerepre tör az államban. Szeretné elfoglalni az arisztokrácia helyét, de addig is, míg ez sikerül, szívesen emelkedik fel az arisztokráciába, mert fölfelé nem exkluzív (43—45. 1.). Ez a jellemzés főleg a függetlenségi párti birtokos nemesekre álli. A birtokos nemesség arisztokráciaellenes hangulata az arisztokráciába való. felemelkedés sikertelenségével magyarázható. Rámutat L. arra is, hogy a gentry réteg az antiszemitizmus őstaiaja, mert a gentry idegenkedik a zsidóktól. A városi, főleg német polgárságnak a gentrybe való áramlása nem változtatta meg annak testi, lelki arcát, mert ez a réteg teljesen a gentryhez hasonul. A nemesség elnyerése a vágyak netovábbja. A polgárság vágyódással, irigykedve nézte a nemesi életformát és menekülni igyekezett rendjéből (45—47. I.). Az évek során azonban a középvagyon pusztulásával egyidőben a birtokos nemesség veszít súlyából, ennek a rétegnek a süllyedése a világháború előtt éri el mélypontját és „történeti hivatását" nem tudja teljesíteni többé (64. 1.). Vizsgálja a középosztály szerepét a politikai vezetésben, boncolgatja alakuló hivatástudatát (66—71. 1.), leírja szerepét a politikai életét irányító tevékenységekben. Elemezgeti az egyes középosztálybeli foglalkozások társadalmi és politikai súlyát (74—86. 1.). A vezetőréteg osztálypolitikát folytat. A világháború után ismét a birtokos nemesség kerül felül és támogatja a középosztály és a parasztság is (86—95. 1.). Nagyon hasznos munkát végzett L. ezeknek a politikai és társadalmi jelenségeknek leírásával, bár az a körülmény, hogy olyan szociológiai alapfogalmaknak, mint középosztály, úriosztály jelentésé\el, társadalmi tartalmának változásával nincs tisztában, bizonyos fokig homályossá teszi dolgozata egyes részleteit. Kár az is, hogy egyes megállapításaiból nem vonja le a gyakran önként is kínálkozó következtetéseket és nem igyekszik szociológiai magyarázatát adni a leírt jelenségeknek. Nem magyarázza meg, liogv miért lelt éppen a hanyatl'ó gentry antiszemita, pedig ezeknek az elemeknek a jelenlétét kimutatja az antiszemita pártban (.45., 59., 60. lapok), noha a magyarázat gazdasági okok figyelembevételével kézenfekvő. Helyesen veszi észre, hogy a társadalmi felemelkedés alapja Magyarországon a földbirtok volt, de nem mutat rá arra, hogy ez rendi hagyományokból következett. Ugyanilyen eredete van annak is, hogy a nemesi címhez annyira ragaszkodtak. Észreveszi, hogy a középosztály hivatalnoki része, még a díjnok is, úrnak számít (67), de nem mulat rá arra, hogy az úrifoglalkozás fogalmának a birtokos nemesség birtokvesztésével kapcsolatos kiterjesztése okozza ezt, és nem világítja meg az úrinak minősített munkavégzések rendi szociológiai hátterét. Meglátja, hogy az úriság és magyarság azonosat jelent a dualizmus korában (70—71. lapok). Ennek rendi eredetére szintén elfelejt rámutatni. Kiemeli a nemesi rétegnek idegenekkel való felhígulását (71. t.). Vájjon érdekes-e a nemzetiségi hovatartozás rendi szemléletű társadalomban? Hiszen itt a társadalmi pozíció a döntő és a nemzetiségi hovátartozás csak akkor jöhet tekintetbe, ha a társadalmi helyzet nem megfelelő (v. ö. a 70. lap adatait). Mutatja ezt az is, hogy a társadalmi fölemelkedésnek nem akadálya a nemzetiségi hovátartozás. Mocsonyi Sándor pl. úriszármazása révén nemzetisége miatt nem került hátrányba. Igazolja ezt egyébként L. is, mikor azt írja, hogy a nemzetiségi származású képviselők közül elsősorban a birtokosok érvényesültek, ök léptek a pusztuló gentry helyébe (88. 1.). Csaik néhány példa ez levonható és le nem vonható következtetésekre, amelyek részletes indokolására és bővebb kifejtésére rövid ismertetés keretében nem kerülhet sor és így csak utalhatunk a felmerülő problémákra. Kezdő történésztől azonban, különösen első munkában, nem szabad minden szempontból megfelelő, teljesen hézagtalan müvet követelni. Nem tudományos munkába illők azonban azok a részek, amelyek — úgy látszik a fajelmélet hatása alatt — vérségi összetétel, keveredés alapján tárgyalják egyes társadalmi rétegek, pl. az arisztokrácia vezetésre alkalmas vagy alkalmatlan voltát (26. 1.). Ettől eltekintve azonban L. műve — hiányai ellenére is — különösen rendkívül hasznos adatai miatt, értékes gyarapodása tudományos irodalmunknak. M'ÉREI <_."! Uli A