Századok – 1945-1946

Ismertetések - K. Kovács László: A kolozsvári hostátiak temetkezése. Ism.: Balassa Iván 245

ISMERTETÉSEK 245 A régebbi korok hiányos ismerete szintén zavarja a fejlődéstörténeti vázlatot. A gótika koráról keveset szól, a gótikus kúriaépítkezéseket nem említi. Ügyszintén a renaissance-korból is csupán a nagy várkastélyokat emeli ki, a kúriákat mellőzi, pedig a későbbi kastélyépítkezéseknek ezek éppolyan előzményei, mint a várak. A renaissance jellemzésében, méltatásában egyébként is számos tévedést, elírást találunk. Merőben tévesen állítja, hogy a renaissance az épületek alaprajzi elrendezésére, struktúrájára nem hatott. Nem tesz különbséget a középkori bástyatornyok és az olasz várépítkezésből átvett bástyák (bastione), meg az ebből alakult formák között A Báthoryak mecénási szerepét lekicsinyli, holott éppen az ő korukban, az ő olasz fundátoraik hatására ment végbe az erdélyi renaissance nagy átalakulása a korai stílusból az érett stílusba. A XVII. századi építkezések jellemzésénél túlozza a francia hatást. Errevonatkozólag egyik főérvként a bethlenszentmiklósi kastély tört párkányzatú földszinti ablakait említi. Ezek azonban korántsem XVII. századiak, nem a mecénás-fundatortól, Bethlen Miklóstól származnak, hanem jóval későbbi időből. Téves következtetéseket von le a radnóti kastély udvari árkádjainak befalazásából, mert bizony azokat ivem a nyitott homlokzat iránti állítólagos ellenszenv tüntette el a; fejedelmi korban, hanem a praktikus szükséglet az újabb időkben, amikor a kastély emeletét magtárrá alakították át. A kötet súlypontja a barokkra esik. Az idevágó fejezetekben az építkezésekről, szobrászi és festői munkálatokról szóló fejtegetésekben igen előnyösen bontakozik ki a szerző jártassága, részletekbe menő ismerete. Szép és vonzó képet rajzol az erdélyi barokkról, helyesen jellemzi sajátos vonásait, lokális jegyeit. Igen értékesek a barokk mecénásokról szóló fejtegetései, melyek rávilágítanak arra, hogy az erdélyi főurak ízlésükkel mily döntően hatottak az építkezésekre, sőt olykor építészeti jártasságukkal, szaktudásukkal — mint gróf Teleki József — irányították azokat. Gonrfosan gyűjtött, gazdag emlék, és adatanyaga módot ad neki, hogy az erdélyi művészet barokkkori fejlődését teljes pompájában felvázolja. A kastélyok művészi berendezéséről szintén részletesen ír, számos becses adatot közöl az ott őrzött műkincsekről. Külön emlékszik meg a gyönyörű kastélyparkokról, jellemezve a fejlődést a francia stílustól az angolig, miközben keletkezésükre, sőt mestereikre is számos fontos adatot közöl. Igen értékes a kötet képanyaga, melyben számos nehezen hozzáférhető és a nagyközönség, sőt a szakemberek előtt is ismeretlen emléket közöl. Külön kiemelendők a nagyon szép és jellegzetes parkfelvételek. B. könyvének maradandó érdeme éppen az anyagközlés. Bárha fejtegetéseivel nem mindenben tudunk egyetérteni és nézetünk szerint ezt a témát másként kellett volna megírni, még inkább feldolgozni, — mégis hálásak lehetünk a szerzőnek, hogy a kedvező alkalmat felhasználva, az utolsó órában gyönyörű erdélyi anyagát közzétette. Többé ez már ilyen mértékben nem lehetséges, mert — művészeti multunk véghetétlen kárára — sok minden, ami könyvében még, ragyogó szépség, ma már csak kiégett romhalmaz. BALOGH JOLÁN K. KOVÁCS LÁSZLÓ: A KOLOZSVÁRI HÓSTÁTIAK TEMETKEZÉSE. Kolozsvár 1944, Erdélyi Tudományos Intézet, 424 1.+ 69 t. A legtöbb könyv címe nem fedi pontosan a benne foglaltakat. Többnyire sokat ígérnek, de csak keveset váltanak valóra. K. könyvének szerény címe alatt nemcsak egy kis magyar népcsoport mai temetkezési szokásai húzódnak meg, hanem a magyarság és a rokon népek gazdag történeti hagyományai is. Maga a hóstáti temetkezés csak kisebb jelentőségű része a dolgozatnak, mely célkitűzését tekintve a magyar temetkezéskutatás kézikönyvének készült. Ha kezünkbe vesszük a vaskos kötetet, azonnal feltűnik, hogy nem teljes; nemcsak a tárgy- és tartalommutató hiányzik belőle, hanem egy-két fontos fejezet, így pl. a Kalandos Társaság áttekintő ismertetése és iratanyaga, sőt az egyes fejezetek eléggé ki nem értékelt anyagának végső összefoglalása is. Ezek a fogyatkozások, melyekre az előszó is utal, nem a szerző mulasztásai.