Századok – 1945-1946
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: A IX. századi magyar történet időrendjéhez 3
A IX. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNET IDŐRENDJÉHEZ 17 jon. Fettich szerint Verchné Saltovo, valamint a többi téli szállás és a területükön átmenő kereskedelmi utak védelme kényszerítette arra a normanok, a kazárok, majd a besenyők közé ékelődött magyarságot, hogy állig fegyverben s a réginél szorosabb szervezetben éljen.58 Ha a fenti magyarázattal szemben továbbra is a régi módszerrel, tehát visszafelé következtetve építjük fel a 38. fejezet kronológiáját, akkor az nemcsupán reménytelenül zavarossá, de ezenfelül még kútfői hitelében is felettébb kétes értékűvé válik. Az a nagymértékű kazár befolyás, melyről e fejezetnek csaknem minden sora tanúskodik, a honfoglalást közvetlenül megelőző időre, Árpád korára vonatkoztatva már teljesen valószínűtlen. A magyarok és a kazárok közé ekkor már a besenyő törzsszövetség ékelődött s a magyarság vezetői már nem hátrafelé, Kazáriára, hanem előre, Bizánc, Bulgária, az orosz-norman fejedelemségek, de főként a frank-bajor Pannónia felé kellett hogy tekintsenek.59 Ha már a Don—Donec-menti korszak vége felé fémművességükből is kikopóban voltak a kazár elemek.6 0 mennyivel inkább el kellett, hogy veszítsék jelentőségüket a kazár politikai kapcsolatok. Teljesen elképzelhetetlen, hogy Árpád ekkor már belement volna egy minden előnyt nélkülöző függőség újbóli vállalásába. De a kazár kagánnak sem állhatott érdekében, hogy a besenyők nyugatra költözését megnehezítse s ezért teljesen valószínűtlen, hogy Árpád magyarjaival szövetkezett volna. Midőn Konstantinos a 37. fejezetben előadja a besenyők vándorlását, csak kazár-gúz, nempedig kazár-magyar szövetséget említ. Ennek a helyzetnek felismerése vezette Marczalit a kazár tendencia és a kazár információ téves feltevéséhez, s ami ezzel egyet jelent, Konstantinos kútfői értékének be nem vallott alábecsüléséhez is. Ha ugyanis ki akarunk tartani "a 38. fejezet interpretációjának eddigi racionalisztikus és mesterkélt módja melleit, akkor vérre nyíltan ki kell mondanunk azt is, hogy a régi magyarok e Tacitusa e részben teljesen hamis kazár tendenciáknak adott hitelt s hogy tulajdon képfen mitsém tudott a régi magyar' történetről s hogy amit erről egyáltalán előadott, az viszont ellenkezik az arabok hiteles tudósításával, tehát légbőlkapott és valótlan. Ha viszont elbeszélésének valódi természetét, a kronológiai zavar igazi okát felismertük, egycsapásra feloldódik a 38. fejezetnek és az arab íróknak vélt ellentéte. Ellentétről ugyanis csak addig beszélhetünk, amíg azt hisszük, hogy Árpád Lebedias kortársa és az első fejedelem volt. Éppen a Czeglédy által hangsúlyozott ellentét mutat arra, hogy a 38. fejezet eleje nem arról az időről beszél, mint Ibn Ruszta és Gardizi, az ellentmondás tehát forrásaink egyikének félreértéséből származik. Konstantinos, mint láttuk, átugor ja 58 Fettich: A honfoglaló magyarság fémművessége (1935) III. fejezet. V. ö. Domanovszky: Szent István Emlékkönyv II 137 s az ott idézett irodalom. 59 Hóman—Szekfű: Magyar történet l3 72. 1. 60 Fettich: Fémművesség (1935) 74 kk.
