Századok – 1945-1946
Beszámoló - KOMJÁTHY MIKLÓS: A középkori államfogalom 192
A KÖZÉPKORI ÂLLAMFOGALQM 195 viszonyokhoz, csak eszközei és külső megjelenési formái maradtak ugyanazok, céljaiban és világnézetében keresztényies jelleget öltött. A régi tekintélyelv fokozatosan háttérbe szorult, a fejedelmi felelősség keresztény gondolatával és az alattvalók politikai befolyásának eszméjével szemben. A XII. századtól kezdve mind határozottabbá vált ez az „alkotmányos" szín, a nélkül azonban, hogy a politikai élet arculatán végleg elmosódtak volna az ősi autokrácia vonásai. A történeti materialista szemlélet sem a kiegyezéskori szabadelvű történetírás, sem a szellemtörténet megállapításaival nem ért egyet. Az anyagelvű történetfelfogás első jelentkezése Magyarországon a liberalizmus korára esett. Legismertebb képviselőinek írásait a szabadelvű politikai élet frazeológiája teljesen átitatta. Munkáikat a liberális történészek műveitől csak a sajátos szocialista kifejezések alkalmazása különítette el. Történetszemléletük struktúrája szinte teljesen azonos volt a szabadelvű historikusokéval. Később ez az irány politikai okokból alig hallatta hangját, vagy éppen elnémult. így történt, hogy csak a legutóbbi, nagy átalakulás nyomán, európai viszonylatban tehát igen elkésve láthatott a magyar élet századainak, a magyar mult egészének átértékeléséhez. Miként tiszteletreméltó elődei, a történelmi materializmus is a maga modern fogalmi apparátusán át szólaltatta meg a régmúlt időket. ^ Felfogása szerint Szent István idejében a társadalom nemzetségi szervezete helyébe lépő állam nem máról-holnapra keletkezett ée nem is egy csapásra foglalta el a régi rend helyét. A pásztorkor nemzetségi szervezete ugyanis csírájában már magában foglalta az állami élet bizonyos elemeit. Az új állami rend kiépülésében döntő jelentősége volt annak a ténynek, hogy a Kárpátok medencéjében talált és leigázott szláv népek gazdasági ereje a magyar nemzetségfők hatalmát gyarapította. Mégpedig olyan mértékben, hogy ezeknek már közvetlenül a honfoglalás után módjukban volt a nemzetségek szabad tagjait i maguk szolgálatába állítani. Az osztály viszony mintegy átsugárzott a meghódított, szláv államocskákból a magyar nemzetségi szervezetbe. Az ekkép átformálódott nemzetségi rendre épült azután az új állam. Az osztályharc történetírása úgy látja, hogy a koraközépkori magyar állam nem királyi diktatúra volt és nem is alkotmányos királyság, hanem lényegében feudális osztálydiktatúra, a királynak és a legnagyobb birtokosoknak, a régi nemzetségfők egy részének és az új arisztokráciának, a szolgáló rétegeket kizsákmányoló uralma. A király beletartozott a feudális nagybirtokos rétegbe; tulajdonképen nem volt más, mint az uralkodó osztály érdekeinek legfőbb képviselője és akaratának végrehajtója. Ritkán esett meg, hogy a király a dolgozó tömegekkel fogott össze, mint Aba Sámuel, aki — materialista felfogás szerint — az osztályrend megszüntetése végett, a parasztokra és nemtelenekre támaszkodott a nemesekkel szemben. I. Béla kezdetben szintén a dolgozókat támogatta, később azonban, miután már kihasznáta őket, katonai erővel verte le tömegeiket. A történelmi materializmus a XII. századi magyar társadalmat, a korábbi fejlődés eredményeképen, alapjaiban azonosnak látja az egykorú nyugateurópai feudalizmussal, mégpedig annak, modern nézőpontokhoz képest, káoszt, rendetlenséget jelentő formájával. Megvolt benne, állítólag, az úr-jobbágyi termelőviszony, a személyi függőségek rendszere, a fokozatos tulajdon, a fegyveres erő s az államhatalom hozzákapesolódása a nagybirtokhoz, a nagybirtoknak e réven bekövet-13*
