Századok – 1945-1946
Tanulmányok - FISCHER ENDRE: A római társadalom legrégibb szervezetéhez 179
18Э FISCHER ENDRE Azok a nagyarányú kutatások, melyeket Fr. Münzer végzett a római nemesi családok történetére vonatkozólag, magának a római társadalomnak a szemszögéből világítják meg az etruszk királyok római szereplését. Az eredmények, melyek kutatásaiból leszűrődnek, nemcsak a köztársaság korának társadalmi szerkezetét helyezik újszerű megvilágításba, hanem a királyság úgynevezett etruszk periódusát is másnak mutatják, mint a tradició színeitől befolyásolt eddigi kutatás. Münzer a Tarquiniusok uralmában nem azt a despotikus kormányrendszert látja, mely a római hagyomány elbeszélése nyomán, még a modern történészek szemléletében is meggyökeresedett. Szerinte a Tarquiniusok nem a zsarnoki önkényuralom rendszerét teremtették meg Rómában, hanem egy nemzetség ú. n. Sammtherrschaft-ját, mely éppen az abszolút egyeduralom elgyengülése nyomán állott elő és a több nemzetség közös uralmához való átmenetet jelzi a római állam fejlődésében.5 4 A nemzetségek uralmának jelentősége dominálja azután, Münzer sizerint, a római köztársaság első századainak a történetét, miként a Fabiusok példája mutatja.55 Ha Münzer megállapításai talán merészeknek látszanak is, van történeti alapjuk, nevezetesen az, hogy az etruszk uralom ideje alatt a nemzetségen nyugvó társadalmi rendszer volt az uralkodó. Sőt, az előbbi adatok alapján joggal kell feltételezni, hogy éppen az etruszk hatás nyitott kaput a gensek nagyobb érvényesülésének. Ezzel semmiképen seta ,áJl ellentétben, az, hogy az etruszk királyok a hatalom nagyobb eszközeivel rendelkeztek, mint az őket megelőző patriarchalis kor királyai. A Tarquiniusok nagy nemzetségi birtokai és várai Etruriában, kapcsolataik más etruszk város-államok fejedelmeivel,56 nagy uralkodói tekintélyt biztosítottak számukra a gensekkel szemben. Már csak ezért sem kellett arra gondolniok, hogy olyan intézményes társadalmi reformokkal törekedjenek a gensek régi szervezetének gyengítésére és megbontására, ami mesterséges tribusok vagy curiák felállításával lenne kapcsolatba hozható. Ebből a szempontból nincs történeti értéke a tradició ama adatainak, melyek Servius Tullius királynak tulajdonítják a 4 városi tribus felállítását.57 Máshonnan is jól ismert a római hagyománynak az a törekvése, hogy a köztársasági intézmények eredetét a királyság korába vigye vissza. A történeti korban Róma és Itália 35 tribusra oszlott, ami azonban helyi és nem nemzetségi alapú felosztásnak volt az eredménye. A tradició tudta, hogy e tribusok eredete régi időkbe nyúlik vissza, különösen az ú. n. vidéki tribusoké, melyeknek neve sok esetben nemzetségek neveit tartotta fenn.5 8 A történeti kutatás azonban vitán felülállóvá tette, hogy a városi tribusok keletkezése, melyet a tradició Servius Tulliusnak tulajdonít, semmiesetre sem lehet korábbi, mint a vidéki tribusoké, melyek pedig kétségtelenül már a köztársaság korában jöttek létre.5 8 Liviue egyik adata, melynek alapján egyesek 304-re .teszik a városi tribusok felállítását,"0 ugyan nem határozott 54 Römische Adelsparteien und Adelsfamilien 52. 1. 55 V. ö. PW VI. 1873—80. 5" V. ö. Ducati: Storia d'Italia I. ,185., 192., 223. « V. ö. Kubitschek: Tribus, PW VI. A2 , 2494. sk. 58 Beloch: RG. 271. 59 V. ö. Beloch: RG. 268., De Francisci: Storia I. 180. Liv. IX. 46, 14.
